1566 - Palota ostroma

1566.

„Veszedelmes helyen vagyon Palota vára, és én nem akarok szégyet vallani…”

 

1566. június 5-én kezdte meg Arszlán budai pasa Palota (a mai Várpalota) ostromát…

 

Palota vitézei – noha nagy nyomorúságban voltak – élükön a nevezetes Thúry György kapitánnyal folyamatosan háborgatták a törököt, elsősorban is a közeli székesfehérvári béget, de nem egyszer más végházak törökjeit, vagy magát a budai pasát is. Thúry pontosan tudta a vár stratégiai fontosságát, s nem egyszer sürgette Bécsben a katonákkal való megerősítését, azok pontos fizetését etc., hiszen: „Veszedelmes helyen vagyon Palota vára, és én nem akarok szégyet vallani”.

 

Éppen 1566 májusának végén is, a palotaiak a közeli Székesfehérvár alá mentek, ahol egy török csapatot megvertek. Ezek a törökök már a budai pasa, Arszlán parancsára kezdettek gyülekezni Székesfehérvár alá, mivel a pasa tudván a szultán közelgő nagy hadseregéről, Nagy Szulejmánnak Palota elfoglalásával és Thúry György fejével szeretett volna kedveskedni. Istvánffy Miklós krónikájában azt olvashatjuk, hogy Arszlánt a nagy becsvágya és „meggondolatlansága” hajtotta Palota alá, a szultáni parancsot nélkülözve, önállóan, saját szakállára kezdett bele ebbe a vállalkozásába: „Minthogy zavaros eszű volt, a naponta szívott ópiumtól és pálinkától nem volt józan, meggondolatlanul elhatározta, hogy még a szultán megérkezése előtt megkezdi a háborút.” Istvánffy és mások is megerősítik, hogy Thúry már a előbb a környék parasztjaitól értesült, hogy a pasa a magyarok megbosszúlására jön. Így Thúry hamar értesítette a feletteseit és a szomszédos kapitányokat, hogy neki segítséget hozzanak, amint tudjuk is, hogy mily gyorsan mozdult Batthyány Ferenc, Nádasdy Kristóf, avagy éppen Gyulaffy László, hamarosan Győrben már Salm generális is gyűjtötte a felmentő hadat.

 

Tehát 1566. június 5-én – miközben a szultáni fősereg valahol Szerbia hegyein át masírozott Magyarország felé – Arszlán pasa csapataival (a források nem egybehangzóak, Verancsics Antal 5-ezer fős török hadról beszél, Istvánffy 8-10-ezer főnyire teszi az ostromlók létszámát) megkezdte Palota ostromát. A várat először erős tüzérségi támadással igyekeztek rombolni: számos kő- és vasgolyót lőttek ki rá a törökök. Thúry György – kiről köztudomású volt, hogy a mezőn járó csatázó – most sem gubbasztott veszteg, hanem már az ostrom első napjaiban az éjszaka leple alatt vitézeivel kicsapott a várból s alaposan vágta és riasztotta az ostromlókat…

 

Megjegyzések: Mindezen idő alatt a Dunánál – Pétervárad közelében – állomásozott Pertev pasa, aki a szultáni fősereg érkezésére várt, s arra, hogy Nagy Szulejmán parancsa miként szól, vajon mi a hadi cél: Szigetvár, Eger, Gyula?

 

A képen Palota vára egy XVII. század végi ábrázoláson.

 

Thúry György éjszakai kitörését még a költő és hadvezér Zrínyi Miklós – a szigeti hős dédunokája is megénekelte – a Szigeti veszedelem című eposzában:

 

„Szégyenli az Thúry, hogy vagyon kűfalban
sáncolva, akarna lenni táborában.
Mint erős oroszlány nem késik barlangban,
Mikor fekve találják vadászok abban:
Kiugrik haraggal sok erős dárdát ront,
Vadász halomban mar, erős hálókat bont,
Valamerre fordul, piros vért sokat ont,
Így Turi cselekszik, töröktől bántódott.”

 

forrás: Szerecz Miklós