1566.

„Veszedelmes helyen vagyon Palota vára, és én nem akarok szégyet vallani…”

1566. június 5-én kezdte meg Arszlán budai pasa Palota (a mai Várpalota) ostromát…

Palota vitézei – noha nagy nyomorúságban voltak – élükön a nevezetes Thúry György kapitánnyal folyamatosan háborgatták a törököt, elsÅ‘sorban is a közeli székesfehérvári béget, de nem egyszer más végházak törökjeit, vagy magát a budai pasát is. Thúry pontosan tudta a vár stratégiai fontosságát, s nem egyszer sürgette Bécsben a katonákkal való megerÅ‘sítését, azok pontos fizetését etc., hiszen: „Veszedelmes helyen vagyon Palota vára, és én nem akarok szégyet vallani”.

Éppen 1566 májusának végén is, a palotaiak a közeli Székesfehérvár alá mentek, ahol egy török csapatot megvertek. Ezek a törökök már a budai pasa, Arszlán parancsára kezdettek gyülekezni Székesfehérvár alá, mivel a pasa tudván a szultán közelgÅ‘ nagy hadseregérÅ‘l, Nagy Szulejmánnak Palota elfoglalásával és Thúry György fejével szeretett volna kedveskedni. Istvánffy Miklós krónikájában azt olvashatjuk, hogy Arszlánt a nagy becsvágya és „meggondolatlansága” hajtotta Palota alá, a szultáni parancsot nélkülözve, önállóan, saját szakállára kezdett bele ebbe a vállalkozásába: „Minthogy zavaros eszű volt, a naponta szívott ópiumtól és pálinkától nem volt józan, meggondolatlanul elhatározta, hogy még a szultán megérkezése elÅ‘tt megkezdi a háborút.” Istvánffy és mások is megerÅ‘sítik, hogy Thúry már a elÅ‘bb a környék parasztjaitól értesült, hogy a pasa a magyarok megbosszúlására jön. Így Thúry hamar értesítette a feletteseit és a szomszédos kapitányokat, hogy neki segítséget hozzanak, amint tudjuk is, hogy mily gyorsan mozdult Batthyány Ferenc, Nádasdy Kristóf, avagy éppen Gyulaffy László, hamarosan GyÅ‘rben már Salm generális is gyűjtötte a felmentÅ‘ hadat.

Tehát 1566. június 5-én – miközben a szultáni fÅ‘sereg valahol Szerbia hegyein át masírozott Magyarország felé – Arszlán pasa csapataival (a források nem egybehangzóak, Verancsics Antal 5-ezer fÅ‘s török hadról beszél, Istvánffy 8-10-ezer fÅ‘nyire teszi az ostromlók létszámát) megkezdte Palota ostromát. A várat elÅ‘ször erÅ‘s tüzérségi támadással igyekeztek rombolni: számos kÅ‘- és vasgolyót lÅ‘ttek ki rá a törökök. Thúry György – kirÅ‘l köztudomású volt, hogy a mezÅ‘n járó csatázó – most sem gubbasztott veszteg, hanem már az ostrom elsÅ‘ napjaiban az éjszaka leple alatt vitézeivel kicsapott a várból s alaposan vágta és riasztotta az ostromlókat…

Megjegyzések: Mindezen idÅ‘ alatt a Dunánál – Pétervárad közelében – állomásozott Pertev pasa, aki a szultáni fÅ‘sereg érkezésére várt, s arra, hogy Nagy Szulejmán parancsa miként szól, vajon mi a hadi cél: Szigetvár, Eger, Gyula?

A képen Palota vára egy XVII. század végi ábrázoláson.

Thúry György éjszakai kitörését még a költÅ‘ és hadvezér Zrínyi Miklós – a szigeti hÅ‘s dédunokája is megénekelte – a Szigeti veszedelem című eposzában:

„Szégyenli az Thúry, hogy vagyon kűfalban
sáncolva, akarna lenni táborában.
Mint erÅ‘s oroszlány nem késik barlangban,
Mikor fekve találják vadászok abban:
Kiugrik haraggal sok erÅ‘s dárdát ront,
Vadász halomban mar, erÅ‘s hálókat bont,
Valamerre fordul, piros vért sokat ont,
Így Turi cselekszik, töröktÅ‘l bántódott.”

forrás: Szerecz Miklós