Tokaj ostroma és a tatár veszedelem FelsÅ‘-Magyarországon.

1566. szeptember 4-én János Zsigmond – Szapolyai János fia – erdélyi fejedelem miközben a török fÅ‘sereg Sziget alatt vívta a véres ostromot, s Pertev pasa is elfoglalta Gyula várát, maga támadást indított FelsÅ‘-Magyarországon, és ostrom alá fogtak Tokaj várát…

Jakob Raminger várkapitány keményen védekezett – tizenkét napon át – mert János Zsigmond ekkor hirtelen beszűntette az ostromot. Valószínűleg tarthatjuk, hogy annak a hírnek a hallatán, melyet Szokollu Mohamed pasa, a nagyvezér küldött: tudniillik jelenettette, hogy a szultán meghalt (szept.6) és utasította, hogy fejezze be a hadműveletet.

János Zsigmond „segítségére” érkezett krími tatár hordák ennek ellenére jelentÅ‘s pusztítást tettek.

„Ugyanebben az idÅ‘ben a tömegesen bezúduló tatárok roppant pusztítást végeztek. Egy részük Szolnoknál átkelt a Tiszán, és FelsÅ‘-Magyarország területén mindazt, ami a Tisza, Eger, Kassa és Ungvár közt van, egészen Murányig, tűzzel-vassal pusztították és végigrabolták. Schwendi közben egész idÅ‘ alatt Kassán volt, mintegy ötezer fÅ‘nyi lovas és gyalogos sereg élén. Látni lehetett az égÅ‘ falvak, tanyák, házak mindenfelÅ‘l felcsapó lángját, és az ellenség száguldozását, mert egészen Kassa külvárosáig, sÅ‘t faláig is elmerészkedtek. A sok ellenségbÅ‘l mégis alig sikerült egyet-kettÅ‘t elfogni.”

A tatárok pusztításáról és rablásáról régi irodalmunkban is lelhetünk emléket: Szegedi Gergely debreceni református pap „A magyaroknak siralmas éneke a tatár rablásáról” című verses elbeszélésében írta:

„Ruhájokat rólok éktelenül levonják
Az szegény rabokat mezítelenül hagyják
Mint egy sereg csordát, az tatár ostorral
ElÅ‘ttök hajdogálják.
Éhségnek miatta mind elszakadozának,
A szomjúság miatt nagy sokan meghalának,
Az vad lovak hátán nagy sok gyenge szüzek
Halálra bágyadának.”