1567 - Ki hódoltasson?

1567 márciusában sűrű levélváltás ment a bécsi Udvarba az egykor Szigetvárnak adózó tolnai falvak ügyében. Két nevezetes végvári főtiszt, a két híres bajvívó, Gyulaffy László és Thúry György vitáztak rajta kinek is hódoljanak e faluk...

 

Amikor 1566-ban Szigetvár elesett és török uralom alá került, akkor azok az erődítménytől távoli - de a kereskedelmi forgalmak és vámhelyek miatt is jelentő települések, mint például Tolna vármegye - török Hódoltságba fekvő falvai, amelyek egykoron a szigetieknek is fizettek adót, most Gyulaffy László veszprémi kapitány elé járultak, hogy neki róják le azt, amit az addig a Szigetvárnak és Zrínyinek róttak le. Legalábbis erről szól Gyulaffy.

 

A hódoltsági falvak kettős adózása - új török és régi magyar uraiknak - nem volt szokatlan. Takáts Sándor megjegyzése szerint azért, hogy a hódoltsági falvak igyekeztek olyan magyar kapitánynak a védőszárnyai alá, akiktől a török jobban tartott. Kétségtelen, hogy mind Gyulaffy, mind Thúry ilyen hírnévnek örvendtek az oszmánok előtt a végeken. Gyulaffy állította, hogy mind Tolna, mind Ráckeve lakói küldöttséget menesztettek hozzá és kérték, hogy szolgálhassanak és adózhassanak Veszprémnek (így!), ha még a törökök bosszújától is kell tartaniuk.

 

Noha eddig Szigetvárnak adóztak, de most nem tartoznak egyik magyar kapitány hatalma alá sem... Gyulaffy Bécsben állította - éppen ezek, ti. a tolnaiak és a ráckeveiek - éppen csak a kanizsai kapitánynak, vagyis Thúry Györgynek nem akarnak szolgálni, mondván az messze van tőlük. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek ellenére a király, Thúry György javára ítélt e vitában.

 

A bécsi Hadilevéltárban vannak az erről szóló korabeli dokumentumok:

"qui coram me voluntate spontanea fassi sunt, se nullas in partes nullique capitaneo Hungarico esse subjectos, antea enim capitaneo arcis Szigeth dare censum annualemn ac pro necessitate arcis servire solebant." - szólt Gyulaffy latin levele - a fenn leírtak értelmében, ugyanekkor pedig Thúry arról szólt, hogy például Tolna település évente 500 forint adót, két vizát és 25 süldőt fizetett annak idején a királyi Szigetvárnak, így ezeket a javakat most Kanizsának követelte. 1567 májusában a bécsi Haditanács urai végül is javára döntöttek (ezzel is kedvezve azért, hogy a nevezetes Thúry Kanizsa megnövekedett stratégiai fontosságú erődítményének élén maradjon).