1567 márciusában sűrű levélváltás ment a bécsi Udvarba az egykor Szigetvárnak adózó tolnai falvak ügyében. Két nevezetes végvári fÅ‘tiszt, a két híres bajvívó, Gyulaffy László és Thúry György vitáztak rajta kinek is hódoljanak e faluk...

Amikor 1566-ban Szigetvár elesett és török uralom alá került, akkor azok az erÅ‘dítménytÅ‘l távoli - de a kereskedelmi forgalmak és vámhelyek miatt is jelentÅ‘ települések, mint például Tolna vármegye - török Hódoltságba fekvÅ‘ falvai, amelyek egykoron a szigetieknek is fizettek adót, most Gyulaffy László veszprémi kapitány elé járultak, hogy neki róják le azt, amit az addig a Szigetvárnak és Zrínyinek róttak le. Legalábbis errÅ‘l szól Gyulaffy.

A hódoltsági falvak kettÅ‘s adózása - új török és régi magyar uraiknak - nem volt szokatlan. Takáts Sándor megjegyzése szerint azért, hogy a hódoltsági falvak igyekeztek olyan magyar kapitánynak a védÅ‘szárnyai alá, akiktÅ‘l a török jobban tartott. Kétségtelen, hogy mind Gyulaffy, mind Thúry ilyen hírnévnek örvendtek az oszmánok elÅ‘tt a végeken. Gyulaffy állította, hogy mind Tolna, mind Ráckeve lakói küldöttséget menesztettek hozzá és kérték, hogy szolgálhassanak és adózhassanak Veszprémnek (így!), ha még a törökök bosszújától is kell tartaniuk.

Noha eddig Szigetvárnak adóztak, de most nem tartoznak egyik magyar kapitány hatalma alá sem... Gyulaffy Bécsben állította - éppen ezek, ti. a tolnaiak és a ráckeveiek - éppen csak a kanizsai kapitánynak, vagyis Thúry Györgynek nem akarnak szolgálni, mondván az messze van tÅ‘lük. Az igazsághoz tartozik, hogy ennek ellenére a király, Thúry György javára ítélt e vitában.

A bécsi Hadilevéltárban vannak az errÅ‘l szóló korabeli dokumentumok:

"qui coram me voluntate spontanea fassi sunt, se nullas in partes nullique capitaneo Hungarico esse subjectos, antea enim capitaneo arcis Szigeth dare censum annualemn ac pro necessitate arcis servire solebant." - szólt Gyulaffy latin levele - a fenn leírtak értelmében, ugyanekkor pedig Thúry arról szólt, hogy például Tolna település évente 500 forint adót, két vizát és 25 süldÅ‘t fizetett annak idején a királyi Szigetvárnak, így ezeket a javakat most Kanizsának követelte. 1567 májusában a bécsi Haditanács urai végül is javára döntöttek (ezzel is kedvezve azért, hogy a nevezetes Thúry Kanizsa megnövekedett stratégiai fontosságú erÅ‘dítményének élén maradjon).