1568 - Thúry György

1568 márciusában a nevezetes Thúry György, Kanizsa kapitánya a szigetvári törökök portyázó csapatait megverte, s a török béget, Iszkendert is rabságba ejtette. A király azonban megparancsolta, hogy a török főrabot szabadon kell bocsátani, mert elfogása "frigy alatt" vagyis béke időben történt. (Igaz, emitt a török volt a támadó...)


Amikor Sziget elesett 1566-ban, nyomban Kanizsára háramlott a dél-dunántúli védelem centruma, azonban a vár sem kiépítésében, sem katonaságában nem volt ekkor felkészülve erre. A Haditanács és az uralkodó, az akkori fővitézek legjelesebbikét a "nagy" Thúry Györgyöt kivánta Kanizsa élére - az elvonuló Tahy Ferenc helyére - állítani.

 

A forrásokból tudjuk, 1567 őszén Thúry eléggé vonakodva fogadta e megbízást - többek között azzal is nógatták, hogy a közte és Gyulaffy László között fennálló (a hódoltsági Tolna adóztatásának) jogvitát javára döntötte el az Udvar. Thúry bevallása szerint siralmas állapotokat talált Kanizsán, s még inkább azt a nyomorúságot, amely éppen Szigetvár eleste után következett, ti. a hódítók egész Kanizsa környékét is elpusztították. Tehát az új kapitányra nem "csupán" Kanizsa megerődítésének feladata hárult, hanem a vár hátországának - avagy a környékbeli falvaknak - az újra telepítése és benépesítése. S nem mellékesen a török szomszédságra is erősen vigyáznia kellett - leginkább a szigeti törökök nyugtalanították.

 

Thúry sem tétlenkedett: a szigetvári szandszákba beüzente, sőt a Pécs környékén fekvő falvakat is felszólította, hogy ezentúl Kanizsának adózzanak!

 

Korabeli ábrázolás, melyen a középső lovas Thúry György.