1573 március 23-án fricskázták meg az egri vitézek a budai pasát azzal, hogy hódoltsági székhellyel szemközti Pest városának hódoltató levelet küldtek....

Magyar részrÅ‘l különösen az egriek hírneve tündöklött. Erre alaposan rá is szolgáltak. Nem csupán azért, mert 1552 Å‘szén oly hÅ‘siesen és sikerrel védekeztek Dobó István kapitány vezetésével, hanem azért is, mert soha a török szomszédságnak békességet nem engedtek. Minden végeken ismert fortélyt és cselt bevetettek, hogy a törökök erejét rontsák, fogyasszák, avagy zsákmányt szerezzenek. Nem egyszer vásárt ütöttek meg, ahol a gazdag kereskedÅ‘ket sarcolták, adóztatták azokat a falvakat, amelyek messze mélyen, bennfeküdtek a Hódoltságban.

A szultáni tanácsba sok panasz érkezett az egri vitézek támadásairól: „…az ellenséges Eger várából és a szolnoki végekrÅ‘l szüntelenül portyázó csapatok indulnak útnak, a birodalomban több helyen lest vetnek, elállják az utakat és embereket fognak el. Kétszer is levelet küldtek a Csepel-szigeti falvaknak (…) és követeléseikkel zaklatják Å‘ket. Belgrádból a kereskedÅ‘k hajói nem mernek elindulni addig, míg legalább öt-tíz felfegyverzett sajka nem kíséri Å‘ket. A tartományt az éhínség fenyegeti.”

1573 koratavaszán Pest városának küldöttek hódoltató levelet (!). Ezt nyilván csak a budai pasa bosszantására szánták, de az már nagyon is valós dolog volt, hogy a portyázó egriek egészen Bács vármegyéig elkalandoztak, hogy zsákmányt szedjenek. Egy ízben azt is feljegyezték, hogy az egri lovasok egyik fÅ‘legénye, bizonyos SzÅ‘cs Gergely, vállalkozott rá, hogy ellopja a leggazdagabb budai zsidó kereskedÅ‘t: 1567-ben Ráckevén el is fogta és Egerbe hurcolta, akit csak zsíros váltságdíjért engedtek szabadon. Nem hiába nÅ‘tt tehát oly naggyá az egri vitézek hírneve!

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat

vö. Mühimme defteri 3, 145/384 Konstantinápoly 1559. október 2. Az egri portyázók kártevései. In: Szultáni tanács… 40. valamint TAKÁTS Sándor: Bajvívó magyarok. Bp. 1979 (reprint) 107.