„Már hosszú ideje egyeletlenség keletkezett közöttünk, amelyet fegyverrel akarunk kiegyenlíteni…”

1555 – 1561

Fonyód és Szigliget:

„Ismég készülnek rám, Isten segítségével elvárom üket.”

Magyar Bálint védekezÅ‘ harcairól a Balaton mindkét partján…

Magyar Bálint híres-neves végvári tisztje volt a dunántúli védelmi rendszernek; fiatalon Pécsett, s aztán Szigetváron is szolgált, késÅ‘bb Nádasdy Tamás nádor servitoraként hűségesen szolgált Kanizsán, s aztán a Balaton-mellékén, egyszerre felügyelte az északnyugati parton a tó fölé magasodó Szigliget és a déli part közepén a kicsiny Fonyód vára felett is Å‘ parancsnokolt.

1555. október 15-én kelt az a levél, melyben Magyar Bálint a koppányi törökök rablására panaszkodik a nádornak, Nádasdy Tamásnak. Amikor a nádor parancsára, Magyar Bálint éppen a zalai végeken hajtotta be az adót, híres ellenfele, a koppányi Natuf (vagy más forrásokban Naszuf) bég Fonyód alá száguldott és a várföldekrÅ‘l és a falvakból elvitte a betakarított gabonát és takarmányt:
„Ez elmúlt napokban Nazuf bég mind elvitte az mi kevés gabonám volt, onnajt hazul mind elvitte negyvennyolc szekérrel, jóllehet az uraim váltig harcot tartottak velük… Könyörgök Te nagyságodnak, mint kegyelmes uramnak, jól tudja Te nagyságod, télire jár az idÅ‘, adattna meg valamennyit az jargalásomban.”

Csaknem éppen három esztendÅ‘re, erre a dátumra, 1558-ból is ismerünk egy levelet, melyet Magyar Bálint írt október 13-án kelt,m Szigligetben, és ugyancsak arról panaszkodik, hogy a törökök újfent mindent elvittek – immár nem csak Fonyód, de Szigliget alól is. „ Én magam ott voltam az szegényeknek szolgálatjára. Az várból kiszakítottak vala. Nem hittem én magam is, hogy nagyságodnak többé szolgáljak, de az Úristen kegyelmes lÅ‘n.” –írta újra Nádasdynak.

Egy másik balatoni kicsiny erÅ‘sség, Fonyód is többször ki volt téve a törökök rohamának. A koppányi bég, Natuf 1555. szeptember 22-én éjszaka megtámadta Fonyódot, amelyet akkor csupán 25 magyar védett, mert az Å‘rség nagyobb része éppen portyán volt. Véres harc kerekedett, de a csekély Å‘rségnek sikerült a betörÅ‘ törököket visszaverni, de a koppányi bég kedvét ez a kudarc nem vette el, mert hamarosan újra megkísérelte a vár elfoglalását (igaz akkor is sikertelenül). Gyakran próbálkoztak ezzel a meglepetéssel mindkét részrÅ‘l, vagy párviadalra hívták egymást a nevezetes bajnokok. Miként éppen ekkoriban írta a fonyódi kapitánynak Magyar Bálintnak, Hazun budai török tiszt:

"Nagyságos barátom uram, becsülendÅ‘ testvérem, üdvözletünket és mindenben becsülendÅ‘ ajánlásunkat küldjük! Már hosszú ideje egyeletlenség keletkezett közöttünk, amelyet fegyverrel akarunk kiegyenlíteni…"

Fonyód ellen folyamatosak voltak a támadások: pontosan tudjuk, hogy itt Magyar Bálint és az említett koppányi bég vetélkedésérÅ‘l – mondhatni „presztízsharcáról” volt szó. 1559. január 11-én a koppányiak jöttek Fonyód alá, de kudarcot vallottak, ahogyan aztán 1561. karácsonyán is. Ez utóbbi támadás azonban már nagyobb erÅ‘vel indult Fonyód ellen, mert ehhez a vállalkozáshoz több török garnizon vitézei társultak egymással; a koppányiak mellett voltak ott pécsiek, simontornyaiak és kaposváriak is. Magyar Bálint azonban visszaverte a támadásukat, noha szénáját és szalmáját is megégették az ostrommal kudarcot vallottak. Magyar Bálint írta nagy büszkén: „Ismég készülnek rám, Isten segítségével elvárom üket.’

Fonyód végül 1575-ben került török kézre. A maroknyi védÅ‘k akkor is nagy elszántsággal védelmezték. Mind elestek – így lett Fonyód a töröké, azt egyik legutolsóként elfoglalt somogyi erÅ‘dítmény volt. Fonyód dacolt Somogyban legtovább a törökkel… az erÅ‘dítményt aztán a törökök felégették és teljesen elpusztították.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. – kézirat

Lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 150

 Vö. VERESS D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 87.