1577. május közepén – egészen pontosan május 21-én – egy Bécsbe küldött jelentés tudósít arról, hogy Musztafa budai pasa Szigetvárott van, hogy a „Szulejmán szultán sírkápolnáját vizsgálgassa.”

Közismert tény, hogy Nagy Szultán (1520-1566) utolsó magyarországi hadjáratában, Szigetvár ostromakor halt meg, s néhány nappal a vár eleste elÅ‘tt, melyet nagy ellenfele, Zrínyi Miklós és vitézei oly páratlan hÅ‘siességgel és önfeláldozással védelmeztek…

Azt is tudjuk, hogy sátra helyén, tiszteletére „türbé”-t emeltek, amely egy nagy hársfa mellett állott volt. A vita e türbé-nek a helyérÅ‘l folyik, amit a kutatások még nem tudtak minden kétséget kizáróan feltárni.

Lényeges momentum azonban, hogy a Haditanácshoz küldött jelentések egyik, 1577. május 12-én keltezve arról szólt, hogy a budai pasa, Musztafa Szigetvárra ment, hogy Szulejmán „sírkápolnáját vizsgálgassa.” Takáts Sándor – a korszak neves kutatója – vélelmezi, hogy a Szulejmán mauzóleum megépítetÅ‘je is, azontúl, hogy a központi hatalom, a magas Porta egyértelmű akarata volt, éppen e Musztafa budai pasa lehetett. Takáts azon a véleményen van, hogy túl azon, hogy Musztafa pasa remek ízlésű művészetpártoló mecénás is volt egyben, valójában hálás is lehetett Nagy Szulejmánnak, hiszen Å‘ helyezte a budai helytartóság élére, valamint ezzel a tettével, vagyis a Szulejmán türbé építésével, az utódnak, Szulejmán fiának, II. Szelim szultánnak is kedvezni kívánkozott. Akárhogy is, amikor a síremlék teljes pompájában – fehér márvánnyal burkolva állt – akkor már 26-27 fÅ‘nyi személyzet – természetesen katonaság is – Å‘rizte (ezt a XVI. századi defterek dokumentálták). KésÅ‘bb még nagyobb Å‘rséggel bírt. Számos esetben van arról tudomásunk, hogy a magyar portyázók is célpontjuknak tartották, bár soha sem sikerült sikeres akciót végre hajtani ellene.

1594-ben Zrínyi György horvát bánnak is azt javasolják támadja meg. KésÅ‘bb a szigetvári hÅ‘s dédunokája, 1664-ben a téli hadjárat során (január 27-én) elvonul Szigetvár mellett, érintve a türbé-t is. Feljegyezték róla, hogy noha katonái javasolták, elpusztítani nem engedte, kijelentvén: „nem halottak ellen, hadakozunk.” Ekkor a Zrínyi seregében lévÅ‘ Esterházy Pál rajzolta le és hagyta ránk a türbé alaprajzát.

Érdekes momentum – s Takáts véleménye szerint az addigi kutatók figyelmét elkerülte – az a tény, hogy Szulejmán szultán Szigetvár melletti türbéje (vö. Turbék) a török Hódoltság idején a magyarországi hadjáratra érkezÅ‘ nagyvezéreknek, vezérpasáknak etc. szinte „kötelezÅ‘ protokoll” meglátogatandó „szent helynek” számított.

„Zu Besichtigung der Kirchen, darinnen des Sultan Soliman Ingwaydt begraben.” – Bécsi Állami Levéltár, Turcica.

Vö. Takáts Sándor: A török Hódoltság korából. Bp. 1927.

A bécsi hadjáratra induló Kara Musztafa nagyvezér, 1683. június 12-én szintén Szigetvárra érkezett, hogy Szulejmán mauzóleumát felkeresse, s mintegy ezzel, a nagy elÅ‘d szent áldását elvegye a bécsi hadjárat sikeres befejezéséhez.