A vadnai lesvetés

1577. november 10-én a Szikszó kifosztására száguldott füleki törökök a magyar végváriak - javarészt a szendrÅ‘iek - visszatértében megtámadják és súlyos vereséget mérnek rájuk...

És már megint Szikszó a célpont:

"November 10-én reggel hirtelenül ott termett a füleki bég 800 lovassal és 1200 gyalogossal. A lakosság éppen a templomban hallgatta a prédikációt, amikor a török had a templomot körül vevÅ‘ temetÅ‘t ostromolni kezdte. A temetÅ‘t el is foglalta és 27 lakót levágott és sokakat megsebesített. Magát a templomot azonban nem tudták bevenni. A bent lévÅ‘ polgárok vitézül tartották magukat. A toronyból több törököt is lelÅ‘ttek, köztük a vitéz és elÅ‘kelÅ‘ Deli Deberhant is.

Miután a törökök ezer keresztényt rabszíjra fűztek, s minden elvihetÅ‘t szekerekre raktak, elvonultak. Prépostváry Rueber (Kassai fÅ‘kapitány) parancsára már az elsÅ‘ hír hallatán kiindult. Magához vette a szendrÅ‘i huszárokat és a sárgakabátos németeket. Az egész sereg alig tett ki négyszáz embert. Ezzel a haddal Prépostváry lesben állt, hogy a haza vonuló törököket meglepje. Teljes fegyverzetben, félnapon át hiába vártak a mieink a törökre. Pedig Prépostváry két huszárt is kiküldött eléjük martalékul.

Végül délután négy órakor Kasza nevű falu mellett föltűntek a zsákmányos törökök, s egyenest a lesre mentek. S mire a Nap nyugovóba volt, a leshelyet halott rakások borították. A mieink azon foglyokon kívül, akik a lovakhoz kocsikhoz voltak kötözve, ezer keresztényt kiszabadítottak. Az üldözés éjfélkor ért véget. Ekkor hatalmas üstökös jelent meg az égen, amely a menekvÅ‘ törököket még jobban megfélemlítette. A török had kalauza, bizonyos Csákány Kelemen nevű ember volt. Ez a súlyosan sebesült füleki béget szerencsésen elvezette, AjáncskÅ‘n bekötöztette.

A rimaszombati bíró éppen Füleken lévén, látta, hogy a bég november 11-én tizennegyed magával érkezett meg. A kapuban azt kérdezte az övéitÅ‘l, hogy megjöttek-e már az emberei. Senki! - felelték neki. Erre szobájába rohant, s a földre veté magát, s félelmetes zokogás és kiabálás közt gyötörte magát. Három napon át senkit sem bocsátott magához.

Míg a mieink a futó törököket üldözték, a parasztok sok kárt tettek. A felhalmozott zsákmány egy részét széthordták és elrejtették, s több török rabot megöltek. Prépostváry huszárjai közül csak kettÅ‘ veszett el a csatában. Egy harmadik késÅ‘bb halt meg sebeiben. Sebesült húsz volt. Ló 14 veszett el. A szendrÅ‘i huszárok közül egy sem halt meg. A sárgakabátos német lovasok között csak egy halott akadt. A törökök közül ezzel szemben 500 esett el, és 600 ló került a mieink kezére. A rabok között volt Husszain alajbég is, aki a fején és kezén sérült meg. Ez volt Prépostváry vadnai gyÅ‘zelme...

lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 210-211.