„...törjünk egy-egy fát mi is az régi szokás szerint, egy keveset mulatnánk.”

Pálffy Tamás és a palotai vitézek kopjatörései a törökkel…

1579. november 27-én kelt levelében a budai pasa, Kara Ovejsz panaszt írt a bécsi Haditanácshoz, hogy Pálffy Tamás – újfent – a palotai vitézeivel kijött a székesfehérvári határra, ahol a székesfehérvári szandzsák bég „határigazításra” ment ki a vitézeivel egyetembe – egy puszta helyre.
Amikor a palotaiak kisereglettek egy „szózatot” – értsd felhívást – intéztek a törökökhöz ilyenképpen: „Immár, ha ennyire jöttünk, törjünk egy-egy fát (ti. kopját) mi is az régi szokás szerint, egy keveset mulatnánk.”

A bajviadal esemény sikerérÅ‘l – avagy sikertelenségérÅ‘l – nem tudunk semmit, csak azt, hogy a budai pasa így menti a török vitézeket, akiknek nyilván fel kellett venniük a viadalt – hogy miért is? Lássuk a beszédes indoklást:
„Ha ki nem möntünk volna, ugyan tudjuk mi következett volna belÅ‘le. Mi az mi dolgunkba jártunk; Å‘k (ti. a palotaiak) hívnak ki. Ha ki nem möntünk volna, rókát és egyéb rútságot míeltek volna rajtunk. Kimenésünkért megént vádolton vádolnak. Ha ki nem mönnek, rút hírt, s nevet adnak reájok, kit az vitézök micsoda szívvel tűrhessenek el meggondolhatja Fölséged.”

Egyébként Pálffy Tamás a források szerint maga is többször öklelt a török fÅ‘tisztekkel, vagy vívott párharcot. A legnevezetesebbek közé az a baj tartozott, mikor a híres-hírhedt székesfehérvári béggel, Kara Alival próbált szerencsét. A kihívó a török bég volt, 1577-ben. Lóháton és kopjával mentek egymásnak a seregeik elÅ‘tt, a török fÅ‘tiszt elvétette a magyart. Pálffy azonban ügyesebb volt. Illésházy István írta errÅ‘l levelében Batthyány Boldizsárnak, hogy Pálffy fegyvere átütötte a bég pajzsát és páncélját is: „A pajzsán, páncélon, ki az fegyverderék felöl volt, mind által ment a kopja.” A nevezetes török fÅ‘tisztet súlyos sebbel vitték le a baj helyérÅ‘l.

Körmendi levélt. Missil. Illésházy levele Batthyány Boldizsárnak.

lásd még: Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 274., 290-291.