1586 - Bajra hívó levél

1586. február 24-én - az előbb említett görösgáli kihívás ügyében - Huszár Péter nevezetes végvári kapitány, ekkor Pápa parancsnoka, egy török tiszt bizonyos Csikvári Deli Hasszán fordult hozzá közben járásért, hogy az általa már többször bajra hívott magyart, "Czegley Ferencöt" a baj felvételére nógassa...

 

Érdemes e levél felidézése, hogy betekintést nyerhessünk a szokásos - udvarias, illetve éppen hogy gyalázkodó formulákról. E levélben Huszár Pétert a törökök a legnagyobb tisztelettel emlegetik:

 

"Vitézlő nevezetös férfiú, énnékem mindenkoron bizodalmas szomszédom uram, minden tisztősség dolgában barátságomat és köz szolgálatom írom Kegyelmednek, mint vitézlő bizodalmas uramnak. Azért, mivelhogy Kegyelmednek itt miközöttünk és ott is Magyarországban jó híre, neve vagyon.

Egyik jó híre s neve Kegyelmednek, hogy Kegyelmed eleitől fogván szablyával kereste kenyerét, és hírös vitéz embör Kegyelmed.

Másik az, hogy Kegyelmed asztalát főember mód tartja és sok vitéz embör eszi az Kegyelmed sóát és kenyerét és borát issza.

Harmadik az, hogy Kegyelmednek minden az ott való urak előtt, s mind penig az itt való basák és bégek előtt jó híre, neve vagyon és sokat iszunk az Kegyelmed egészségére!

Negyedik az, hogy Kegyelmed igen igazmondó és bátor nyelvű, vitéz embör. Minden vitézek előtt nagy az Kegyelmed híre, neve. Magyarországban nincs több Huszár Péter Kegyelmednél.

Ennek okáért kérem Kegyelmedet, mint bizodalmas uramat, hogy Kegyelmed erőltesse rá Czegley Ferencöt, hogy ne csavarogjon, ne röjtse el orcáját előttem; legyünk szömbe egymással, aztán azkinek az Isten adja, vagy őneki vagy énnnékem az diadalmat, az az Isten dolga. Mert immár őnéki többet nem írok, hanem Kegyelmedtől választ várok, és ha elrejti az orcáját előttem rövid nap alatt ajándékot veszen tőlem, kit jó névön vehet. Isten velünk."

 

(A szöveget nem az eredeti régi magyar nyelvezetével írtam át, mivel azt igen nehéz olvasni.)


forrás:Vö. VERESS D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 87., ill. Magyar Levelek I. 125-126.

 

Az "ajándék", amelyet "jó néven vehet" természetesen valami mocskos és trágár, vagy valamely alázó küldemény volt: disznófül, vagy farok (esetleg más értelemben), illetve róka, vagy szamár farok etc.