1586. február 24-én - az elÅ‘bb említett görösgáli kihívás ügyében - Huszár Péter nevezetes végvári kapitány, ekkor Pápa parancsnoka, egy török tiszt bizonyos Csikvári Deli Hasszán fordult hozzá közben járásért, hogy az általa már többször bajra hívott magyart, "Czegley Ferencöt" a baj felvételére nógassa...

Érdemes e levél felidézése, hogy betekintést nyerhessünk a szokásos - udvarias, illetve éppen hogy gyalázkodó formulákról. E levélben Huszár Pétert a törökök a legnagyobb tisztelettel emlegetik:

"VitézlÅ‘ nevezetös férfiú, énnékem mindenkoron bizodalmas szomszédom uram, minden tisztÅ‘sség dolgában barátságomat és köz szolgálatom írom Kegyelmednek, mint vitézlÅ‘ bizodalmas uramnak. Azért, mivelhogy Kegyelmednek itt miközöttünk és ott is Magyarországban jó híre, neve vagyon.

Egyik jó híre s neve Kegyelmednek, hogy Kegyelmed eleitÅ‘l fogván szablyával kereste kenyerét, és hírös vitéz embör Kegyelmed.

Másik az, hogy Kegyelmed asztalát fÅ‘ember mód tartja és sok vitéz embör eszi az Kegyelmed sóát és kenyerét és borát issza.

Harmadik az, hogy Kegyelmednek minden az ott való urak elÅ‘tt, s mind penig az itt való basák és bégek elÅ‘tt jó híre, neve vagyon és sokat iszunk az Kegyelmed egészségére!

Negyedik az, hogy Kegyelmed igen igazmondó és bátor nyelvű, vitéz embör. Minden vitézek elÅ‘tt nagy az Kegyelmed híre, neve. Magyarországban nincs több Huszár Péter Kegyelmednél.

Ennek okáért kérem Kegyelmedet, mint bizodalmas uramat, hogy Kegyelmed erÅ‘ltesse rá Czegley Ferencöt, hogy ne csavarogjon, ne röjtse el orcáját elÅ‘ttem; legyünk szömbe egymással, aztán azkinek az Isten adja, vagy Å‘neki vagy énnnékem az diadalmat, az az Isten dolga. Mert immár Å‘néki többet nem írok, hanem KegyelmedtÅ‘l választ várok, és ha elrejti az orcáját elÅ‘ttem rövid nap alatt ajándékot veszen tÅ‘lem, kit jó névön vehet. Isten velünk."

(A szöveget nem az eredeti régi magyar nyelvezetével írtam át, mivel azt igen nehéz olvasni.)

forrás:Vö. VERESS D. Csaba: Várak a Balaton körül. Bp. 1996. 87., ill. Magyar Levelek I. 125-126.

Az "ajándék", amelyet "jó néven vehet" természetesen valami mocskos és trágár, vagy valamely alázó küldemény volt: disznófül, vagy farok (esetleg más értelemben), illetve róka, vagy szamár farok etc.