Kacorlaki rajtaütés.

1587. augusztus 9-én zajlott le a kacorlaki rajtaütés, amelyben a magyar végvári hadak fényes gyÅ‘zelmet arattak egy ausztriai határvidéki rablásból visszatérÅ‘ nagy török seregen…

A magyar végvári kapitányok év eleji hódoltsági beütéseit bosszulandó szövetkezett számos dunántúli török végház népe, hogy támadást indítson a királyi területek ellen. Nagy ambíciók fűtötték a vállalkozásra szövetkezÅ‘ török tiszteket, kik már régi próbált katonák voltak, de most nem egy új garnizon élére kerül – mint „Sasvár” (Sehszüvár) a volt szolnoki bég, aki most került Szigetvár élére, avagy – az „arnót”-nak, vagyis albánnak nevezett – Hasszán koppányi bég; mellettük ott volt még Mohamed pécsi bég, a mohácsiak, s nem egy szlavóniai török kapitány, a diakóvári és pozsegai szandzsákok oszmán vitézeivel.

Egyes források 8-ezer fÅ‘sre becsülték a rablóvállalkozásra szövetkezett török hadat. Ez a sereg átszáguldott Zala vármegyén és a Muraköz felé törve elpusztított és felperzselt húsz falut, és egész a stájer, ausztriai határvidékig dúlt és rabolt. Csekély ellenállásba ütköztek s így gazdag zsákmányt ejtettek – embereket fűztek rabszíjra és csorda szám hajtották el az állatokat. Már visszafelé vonult a málhákkal és foglyokkal megrakott gyÅ‘zedelmes portyázó had, amikor Zrínyi György összefogva Batthyány Boldizsár és az „erÅ‘s fekete bég”, Nádasdy Ferenc hadával eléjük sietett, és Kanizsától nem messze észak felé egy mocsaras kis tavacska közelében, Kacorlak mellett meglapult alig 3-ezer vitézével.

Az idÅ‘zítés és csapda teljes volt. A kacorlaki határban megtámadták a zsákmánnyal hazafelé vonuló mit sem sejtÅ‘ török hadat. Nagy részüket levágták és a környezÅ‘ mocsarakba fojtották: elesett vagy kétezernyi török – köztük a mohácsi bég, s vagy 1300 fÅ‘nyi török (más forrásokban 1523 oszmán vitéz) rabbá lett, köztük a pécsi és a koppányi bég, s más tisztek – név szerint sorolják a források Å‘ket – Berhám, Hasszán, Memis, Oszmán Cselebi és még néhány aga.

Az újdonsült szigeti bég, „Sasvár” csak nehezen menekült meg – napokig a mocsarak és lápok fedezékében bujkált, míg a halálos kelepcébÅ‘l kivergÅ‘dött (késÅ‘bb a szultáni felelÅ‘ségre vonástól való féltében öngyilkos lett). A rabok váltságából csak magának Zrínyi Györgynek volt 200-ezer forintnyi haszna. Zsákmányoltak még 19 török hadi lobogót és több mint ezer lovat. A törökök által elhajtott foglyok mind megszabadultak.

Istvánffy id. m. XXVI. 576.

Hammer-Purgstall id. m. II. 537. – Fessler–Klein id. m. IV. 10.: „Schesuwar rettete sich zwar vom Kampfplatze durch die Flucht, auf welcher er fünf Tage in Sümpfen un RÅ‘hricht umherirrte, nahm aber nach seiner Ankunft in Konstantinopel aus Schmerz und Furcht Gift. Hasan und Ali geriethen in Gefangenschaft, aus welcher der erstere sich mit 20.000, der andere mit 40.000 Thalern und ausserdem mit Pferden, Reiherbüschen und damascener Klingen loskauften. Die Übergabe des Tributs und die Bemühungen des Gesandten Jurkovics beschwichtigten den Zorn des Sultans und seiner Veziere.“

Egy érdekesség a zalai hagyományból: Gelsének vára is volt, amelynek parancsnoka - a szájhagyomány alapján - Ördögh kapitány lehetett. Hét gyermeke volt, s innen származik az a mondás, hogy "heten vannak mint, a gelsei ördögök". A török idÅ‘kben a település elnéptelenedett, a legnagyobb csata 1587 augusztusában zajlott le Gelse és Kacorlak határában. A helységtÅ‘l északra található a Kapitány-temetÅ‘, a monda szerint a török elleni harcokban itt esett el egy magyar kapitány.