Huszár Péter huszáros huszárvágásai

1588. október 23-án Huszár Péter pápai kapitány a vitézeivel portyázva átcsapva a Balaton déli partjára, Endréd palánkját támadta meg és teljesen elpusztította. ErrÅ‘l egy GyÅ‘rbe írott jelentés tudósít, amelyet Pisky István tihanyi kapitány írt Gregoróczy Vincéhez (és egy másik Bécsbe, ErnÅ‘ fÅ‘herceghez a Haditanácsba). Jelenti, hogy Huszár Péter Endrédet földig égette, 9 rabot és 29 lovat hoztak el magukkal.

„…az 1588. év. október 23-án hajnalban megtámadta Endréd várkastélyát. Az agát a többi törökkel együtt levágta s a palánkot teljesen elpusztította. Tarnóczy Farkas veszprémi kapitány is jelentette ezt ErnÅ‘ fÅ‘hercegnek, írván, hogy Å‘ nem mert Huszár Péterrel tartani; mert az efféle harc keményen tiltva vagyon.

Endréd elpusztítása után a budai pasa elégtételt, illetve Huszár Péter megbüntetését követelte. Ezt BécsbÅ‘l megígérték neki. Még feledésbe sem ment az endrédi támadás, mikor Huszár Péter Pisky Istvánnal együtt Bolondvárat támadta meg, s ezzel is úgy bánt, mint Endréddel. (…)

Az 1593. évében, Å‘sz felé járt az idÅ‘, amikor Hardegg, a gyÅ‘ri generális nagyobb vállalatra készült. Megjelent táborában Nádasdy, Zrínyi és Pálffy Miklós is. Míg Å‘k azon tanakodtak, hogy Budát gyújtsák-e föl, avagy Vácot foglalják-e el, Huszár Péter a pápai vitézekkel s a hozzácsatlakozott magyar urakkal már Palota táján száguldott. Itt találta megerÅ‘sített táborában a szultán kincstartóját. Bár a török had jóval nagyobb volt az Å‘vénél, kétszáz pápai huszárral mégis megkezdte a támadást. Pár órai kemény harc után a török dandárt teljesen szétverte. Aztán a kincstartó fejével, rengeteg zsákmánnyal és a szultán aranyos fÅ‘zászlójával tért vissza. Alighogy serege megpihent, folytatta a portyázást. Ez a tapasztalt vitéz – jelentik hivatalosan – egy napon hat-hét portyára is csap, s mindig jó szerencsével jön vissza.

Egyik ilyen portyázása alkalmával kétezernyi törökkel találkozott. Huszár Péterrel csak hetvenkét pápai huszár és száz gyalogos volt, de mégis az ellenségre vetette magát, s néhány perc alatt két részre szakította a török csapatot. Ezúttal 150 török fejet, 16 rabot, 30 tevét, sok lovat és zászlót hozott magával. A jelentések szerint portyázás közben Kitznia basát is elfogta.

Huszár Péternek 1593-ban viselt vitézi vállalkozásai a föntebbiekkel még nem értek véget. Amikor a budai pasa a megvert Amarath béget megfojtatta, friss deliákat küldött Palota várába, s az újonnan kinevezett palotai béget hatszáz válogatott vitézzel menesztette Palota várába. Az új bég sok portékával s megrakott szekerekkel büszkén sietett Palota felé. Arról Å‘ szegény nem is álmodott, hogy Huszár Péter jó lovakon való huszárjaival már rég várja érkezését. A leshelyet olyan út mellett állította föl, ahol a bégnek el kellett vonulnia. Ott aztán hirtelen a bég elÅ‘tt termett. Rövid küzdelem után a meglepett török lovasokat részint levágta, részint szaladásra kényszerítette. Huszár Péter magát a béget élve akarta kézre keríteni. De ez nem adván meg magát, Huszár Péterrel összemérte kardját. A küzdelem nem sokáig tartott. Huszár Péter megölte a béget. Katonái ezalatt messze űzték a török lovasokat, s fogdosták össze a gazdátlan paripákat. Huszár Péter emberei harmincöt rabbal, tömérdek lóval és a megölt bégnek minden kincsével tértek vissza.”

lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 193-196.