1588 - Huszár Péter huszárvágásai

Huszár Péter huszáros huszárvágásai

 

1588. október 23-án Huszár Péter pápai kapitány a vitézeivel portyázva átcsapva a Balaton déli partjára, Endréd palánkját támadta meg és teljesen elpusztította. Erről egy Győrbe írott jelentés tudósít, amelyet Pisky István tihanyi kapitány írt Gregoróczy Vincéhez (és egy másik Bécsbe, Ernő főherceghez a Haditanácsba). Jelenti, hogy Huszár Péter Endrédet földig égette, 9 rabot és 29 lovat hoztak el magukkal.

 

„…az 1588. év. október 23-án hajnalban megtámadta Endréd várkastélyát. Az agát a többi törökkel együtt levágta s a palánkot teljesen elpusztította. Tarnóczy Farkas veszprémi kapitány is jelentette ezt Ernő főhercegnek, írván, hogy ő nem mert Huszár Péterrel tartani; mert az efféle harc keményen tiltva vagyon.

 

Endréd elpusztítása után a budai pasa elégtételt, illetve Huszár Péter megbüntetését követelte. Ezt Bécsből megígérték neki. Még feledésbe sem ment az endrédi támadás, mikor Huszár Péter Pisky Istvánnal együtt Bolondvárat támadta meg, s ezzel is úgy bánt, mint Endréddel. (…)

 

Az 1593. évében, ősz felé járt az idő, amikor Hardegg, a győri generális nagyobb vállalatra készült. Megjelent táborában Nádasdy, Zrínyi és Pálffy Miklós is. Míg ők azon tanakodtak, hogy Budát gyújtsák-e föl, avagy Vácot foglalják-e el, Huszár Péter a pápai vitézekkel s a hozzácsatlakozott magyar urakkal már Palota táján száguldott. Itt találta megerősített táborában a szultán kincstartóját. Bár a török had jóval nagyobb volt az ővénél, kétszáz pápai huszárral mégis megkezdte a támadást. Pár órai kemény harc után a török dandárt teljesen szétverte. Aztán a kincstartó fejével, rengeteg zsákmánnyal és a szultán aranyos főzászlójával tért vissza. Alighogy serege megpihent, folytatta a portyázást. Ez a tapasztalt vitéz – jelentik hivatalosan – egy napon hat-hét portyára is csap, s mindig jó szerencsével jön vissza.

 

Egyik ilyen portyázása alkalmával kétezernyi törökkel találkozott. Huszár Péterrel csak hetvenkét pápai huszár és száz gyalogos volt, de mégis az ellenségre vetette magát, s néhány perc alatt két részre szakította a török csapatot. Ezúttal 150 török fejet, 16 rabot, 30 tevét, sok lovat és zászlót hozott magával. A jelentések szerint portyázás közben Kitznia basát is elfogta.

 

Huszár Péternek 1593-ban viselt vitézi vállalkozásai a föntebbiekkel még nem értek véget. Amikor a budai pasa a megvert Amarath béget megfojtatta, friss deliákat küldött Palota várába, s az újonnan kinevezett palotai béget hatszáz válogatott vitézzel menesztette Palota várába. Az új bég sok portékával s megrakott szekerekkel büszkén sietett Palota felé. Arról ő szegény nem is álmodott, hogy Huszár Péter jó lovakon való huszárjaival már rég várja érkezését. A leshelyet olyan út mellett állította föl, ahol a bégnek el kellett vonulnia. Ott aztán hirtelen a bég előtt termett. Rövid küzdelem után a meglepett török lovasokat részint levágta, részint szaladásra kényszerítette. Huszár Péter magát a béget élve akarta kézre keríteni. De ez nem adván meg magát, Huszár Péterrel összemérte kardját. A küzdelem nem sokáig tartott. Huszár Péter megölte a béget. Katonái ezalatt messze űzték a török lovasokat, s fogdosták össze a gazdátlan paripákat. Huszár Péter emberei harmincöt rabbal, tömérdek lóval és a megölt bégnek minden kincsével tértek vissza.”

 

lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 193-196.