1589. február 20-án, az uralkodó, I. Rudolf (német-római császárként, II. Rudolf) régi végvári fÅ‘tisztjét, Prépostváry Bálintot a fÅ‘rendek sorába emelte. Prépostváry már 30 éve forgatta a kardját a korona szolgálatában, szolgált több várban, Szatmárban és Kállón is (ennek kapitánya volt), majd 1591-tÅ‘l az egri vár élén találjuk, ahonnét súlyos betegsége - köszvénye - miatt mondott le, 1596-ban, (ezen évben aztán Eger is a török kezébe került), s Prépostváry egy esztendÅ‘vel késÅ‘bb, 1597-ben halt meg. 

Érdemes felidézni, hogy Prépostváry Bálint nem csupán a török végházak törökjeivel viaskodott, hanem az egyre nagyobb számban megjelenÅ‘ - különösen a 15-éves háború idején - tatárokkal is, akikrÅ‘l 1595 elején az Udvarhoz írta:

"Valamikor nagyságod kiszáll az táborba az császár zászlójával, mentÅ‘l több magyar katonát s magyar darabontot talál Å‘felsége, fogadja meg ha tízezret talál is. Aztán egyetemben menjünk reá az tatárokra!"

forrás: Szerecz Miklós