1592. április 12-én, a boszniai pasa, Haszán elfoglalta Bihácsot….

Elvileg – s hivatalosan – béke volt a bécsi Udvar és a Porta között (ha az a határmentén nem is annak tűnt). Ugyanakkor a Török Birodalom ezalatt is folyamatosan háborúit vívta: elsÅ‘sorban a nyugat-ázsiai hódításokban, a Perzsiával folytatott véres háborúban merült el, de érdekelt volt – 1571-es lepantói veresége ellenére – a mediterrán térség meghódításában (hiába szenvedett az oszmán flotta Lepantónál nagy vereséget, mikor egy év múltán a török félhold uralma alá került Ciprus).

Az európai hatalmi változásokra szintén nagyon éberen és érzékenyen reagált az oszmán-török politikai és katonai vezetés. Semmiképpen nem kívánták a Habsburg-ház erÅ‘södését, sem Keleten, mint a lengyel trón lehetséges elnyerésével, sem Nyugaton, esetlegesen Franciaország koronájának megszerzése révén. A birodalmat viszont kimerítették a háborúk: az egész pénzügyi rendszer az összeomlás szélén állt, a mozgósított és harcba küldött óriási katonatömegek fizetésére semmi módot nem lehetett találni, csak ha újabb véres elfoglaltságot keresnek neki. És ez a lehetÅ‘ség, most újra Európában, megint Magyarországon kínálkozott.

A török vezetés úgy látta, hogy a nyugati végeken (ez volt nekik a magyar és a horvát végvidék) annyira tarthatatlan a helyzet, hogy nyomban cselekvéshez kell látni. Egyes források szerint a velenceiek zsoldjában álló "frenkenek" (vagyis frankok, azaz nyugat-európai zsoldosok), de fÅ‘ként az uszkók, illetve a horvát végváriak mélyen betörtek Boszniába, ahol rendszeresen adóztattak; úgyszintén a magyar Hódoltságban is, ahol például a szolnoki bég arról számolt be, hogy az alárendelt 9.000 adóegységnyi portából, több mint 4.000 adózik a keresztényeknek. (Szerepe volt ebben a sokat emlegetett egrieknek is.)

Ez a politikai helyzet tette lehetÅ‘vé a XVI. század végén, hogy felcsillant a reménység, Magyarország megszabadul az oszmánok karmából. A konfliktus ismét csak a végeken indult meg: a boszniai pasa, Dervis Hasszán sorozatosan támadásokat intézett Horvátországban: elÅ‘ször sikertelenül támadta ugyan Kosztajnicát, de kíméletlen dúlást tett a környezÅ‘ területeken. Sikertelenül ostromolta meg a fontos horvátországi erÅ‘sséget, Sziszeket is, ez a kudarc sem vette kedvét, mert az elkövetkezÅ‘ esztendÅ‘ben – 1592-ben – újult erÅ‘vel támadt és elfoglalta Bihács várát, e mellett még Hrasztovicát, Gorát is. Eztán újra a fontos erÅ‘dítmény Sziszek vára ellen indult.

ErdÅ‘dy Tamás horvát bán csapatai Petrinja mellett súlyos vereséget szenvedettek a támadó boszniai pasától, aki ezen felbátorodva tovább fokozta a betörések intenzitását. 1593 áprilisában a horvát rendek zágrábi gyűlésükön hangoztatták, hogy a török támadások miatt az elmúlt két esztendÅ‘ben – ne feledjük ekkor még hivatalosan béke volt Bécs és a Török Birodalom között –, több mint huszonöt erÅ‘döt, várat foglaltak el, és közel 35-ezer embert hurcoltak fogságba.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat