Romhánynál megverik a törököt a Fülek elfoglalására igyekvÅ‘ hadak…

1593. november 10-én Rákóczi Zsigmond vezette felsÅ‘-magyarországi végvári csapatok sereglésének hírére – kik Fülek várának elfoglalására igyekeztek volt – egy török segélyhad is összegyűlik, ezzel ütköznek meg a magyarok Romhány mellett és nagy gyÅ‘zelmet aratnak.

„A fÅ‘kapitány mellett a felsÅ‘-magyarországi sereg vezetésében Rákóczi Zsigmod, ecsedi Báthory István országbíró, a hatvanaséveiben mélyen bennjáró, nagyhírű Forgách Simon, a vitéz Homonnai Drugeth István, Dobó Ferenc és Thököly Sebestyén vettek részt. Rákóczi tehát az elsÅ‘ ’szabad év’ után újra kardot kötött. A jelentÅ‘s seregben ott volt az egri káptalan jól felszerelt 80 lovasa és 100 gyalogosa is a saját zászlai alatt.

Az elsÅ‘ hadi cél a Rima partján kiépített Szabatka erÅ‘ssége lett. Négyszáz török védÅ‘je néhány napig állta csupán az ostromot, bevételével szabaddá vált az út Fülek vára felé. (…)

Legalább 2.000 harcos tartózkodott állandóan a falai között. Féltette is a török, a felvonuló keresztény erÅ‘k már Romhánynál szembekerültek a vár segítségére sietÅ‘ török csapatokkal. Telegdy Pál azt írta sógorának, Chapy Kristófnak 1593. november 14-én, hogy Szent Márton napján (november 11-én) Teuffelbach (a Kassai FÅ‘kapitány), Homonnai és Rákóczi, Thököly háromezer lovasával és gyalogossal úgy szétverte a törököt, hogy csak SzécsénytÅ‘l félmérföldnyire hagyták abba az üldözést.

Foglyot keveset ejtettek. Még a jó sisakos, ruhás törököknek is, akiktÅ‘l pedig jó váltságdíjat remélhettek, leütötték a fejét a nekikeseredett magyar vitézek. Így végezte a híres füleki bajnok, Memi aga is. A tizenöt zászlót és sok fejet másnap nagy pompával és dobpergés és trombitaharsogás közepette mutatták be a fÅ‘kapitánynak.”

lásd. Hangay Zoltán: Rákóczi Zsigmond, Erdély választott fejedelme. Bp. 1987. 102-103.