1593 - Romhányi csata

Romhánynál megverik a törököt a Fülek elfoglalására igyekvő hadak…

 

1593. november 10-én Rákóczi Zsigmond vezette felső-magyarországi végvári csapatok sereglésének hírére – kik Fülek várának elfoglalására igyekeztek volt – egy török segélyhad is összegyűlik, ezzel ütköznek meg a magyarok Romhány mellett és nagy győzelmet aratnak.

 

„A főkapitány mellett a felső-magyarországi sereg vezetésében Rákóczi Zsigmod, ecsedi Báthory István országbíró, a hatvanaséveiben mélyen bennjáró, nagyhírű Forgách Simon, a vitéz Homonnai Drugeth István, Dobó Ferenc és Thököly Sebestyén vettek részt. Rákóczi tehát az első ’szabad év’ után újra kardot kötött. A jelentős seregben ott volt az egri káptalan jól felszerelt 80 lovasa és 100 gyalogosa is a saját zászlai alatt.

 

Az első hadi cél a Rima partján kiépített Szabatka erőssége lett. Négyszáz török védője néhány napig állta csupán az ostromot, bevételével szabaddá vált az út Fülek vára felé. (…)

 

Legalább 2.000 harcos tartózkodott állandóan a falai között. Féltette is a török, a felvonuló keresztény erők már Romhánynál szembekerültek a vár segítségére siető török csapatokkal. Telegdy Pál azt írta sógorának, Chapy Kristófnak 1593. november 14-én, hogy Szent Márton napján (november 11-én) Teuffelbach (a Kassai Főkapitány), Homonnai és Rákóczi, Thököly háromezer lovasával és gyalogossal úgy szétverte a törököt, hogy csak Szécsénytől félmérföldnyire hagyták abba az üldözést.

 

Foglyot keveset ejtettek. Még a jó sisakos, ruhás törököknek is, akiktől pedig jó váltságdíjat remélhettek, leütötték a fejét a nekikeseredett magyar vitézek. Így végezte a híres füleki bajnok, Memi aga is. A tizenöt zászlót és sok fejet másnap nagy pompával és dobpergés és trombitaharsogás közepette mutatták be a főkapitánynak.”

 

lásd. Hangay Zoltán: Rákóczi Zsigmond, Erdély választott fejedelme. Bp. 1987. 102-103.