Az erdélyi „törökösök” avagy a „béke-párt” véres vége

1594. augusztusában folyamatosan zajlott az a politikai konfliktus Erdélyben, mely a fejedelem, Báthory Zsigmond és vezetÅ‘i illetve az erdélyi kormányzat azon nagy hatalmú és befolyásos urai között élezÅ‘dött ki, akik nem kívánták Erdély Portától való elszakadását…

Báthory meghallva a Habsburg-ház törökellenes szövetségre csábító szirén-hangjait, az elért katonai sikerek reményében elérkezettnek látta az idÅ‘t arra, hogy a Török Birodalom szorításából a fejedelemséget kivonja. Számos fÅ‘úr a pártján állt és támogatta ebben: Bocskai István váradi fÅ‘kapitány volt ennek a török-ellenes pártnak a fÅ‘vezér egyénisége (ide tartozott még Korniss Gáspár huszti kapitány, Gyulaffy László – a híres törökverÅ‘ hÅ‘s gyermeke –, Jósika István a fejedelem bizalmasa…)

Valójában az erdélyi rendek – a megszokott beidegzÅ‘désnek megfelelÅ‘en és elsÅ‘sorban is a törökök bosszújától tartva – nem mertek a magas Portával szembeszállni, s nem hogy a fejedelem Habsburg-párti magatartását és politikáját utasították el, hanem egyenesen amellett szavaztak, hogy Erdély katonai támogatást nyújtson (az elÅ‘zÅ‘ évi török parancsnak megfelelÅ‘en) az oszmán hatalomnak.

A „törökösök”-nek nevezett „béke-pártot” szintén nagyhatalmú és befolyásos erdélyi fÅ‘urak vezették: elsÅ‘ként is éppen a fejedelem unokatestvére, Báthory Boldizsár, akinek Zsigmond kudarca esetén még a fejedelmi trónt is átadni kívánta, aztán Kendi Sándor, Keresztúry Kristóf kÅ‘vári fÅ‘kapitány, Kovacsóczi Farkas nagyműveltségű, tudós politikus és belsÅ‘ udvari bizalmas.

Eztán Bocskai irányította az eseményeket és szÅ‘tte a szálakat: a fejedelmet – aki lemondott és Gyulafehérvárról eltávozott, KÅ‘váron érte – meggyÅ‘zte, hogy vissza kell térnie a hatalomba, s miközben az erdélyi rendek azon vitatkoztak milyen kormányzati berendezkedést válasszanak… Bármilyen terv merült is fel – még olyan is, hogy afféle nemesi köztársaság légyen e Erdély, aminÅ‘ Velence – egyik sem számolt azzal, hogy Báthory Zsigmond lesz az élén. Amikor Bocskai követei elÅ‘adták, hogy Báthory Zsigmond visszatért a hatalomba és az országgyűlés támogatását kéri, hamar sikerre vitte álláspontját a székelyek, és az udvari katonaság „támogatásával.”

Az elkövetkezÅ‘ kolozsvári országgyűlésen (augusztus 17-én nyílt meg) Báthory Zsigmond újra elÅ‘terjesztette a török hatalomtól való elszakadás politikáját, és hogy nyomatékosítsa tervét és támogatásra bírja az ingatag rendeket, az országgyűlés szomszédságában jól láthatóan Bocskai István fegyveresei szállottak táborba. Eztán viharos gyorsasággal peregtek az események az országgyűlésen:

„Amint mindnyájan odagyülekeztek, s már nagy tömeg ember várakozott, hogy a piacra kísérje, s a mágnások is várták az indulófélben lévÅ‘ fejedelmet, ez az ablakon által kikiált a palotaÅ‘röknek, hogy akarnak-e néki hűséggel szolgálatára állni. Ezek azt felelik, hogy mindenre készek, s erre késedelem nélkül, adott jelre az erre kijelölt századosok berontottak abba a terembe, amelybe az elÅ‘kelÅ‘k várakoztak, s azokat hirtelen meglepve megkötözik. Majd, mikor lecsillapodott a háborgás, mely a dolog méltatlansága miatt hatalmas volt, megszállják az elfogott fÅ‘urak szállásait, nehogy szolgálóiktól, embereiktÅ‘l valami lázongás származzék, bezárják az összes kapukat, a városban pedig Å‘rséget helyeztek el. Három nap múlva hajnalban, amikor éppen abban az idÅ‘ben hallatlan mennyiségű jégesÅ‘t láttak sok helyen lehullani, Kendi Sándort, Iffiú Jánost, Kendi Gábort, Forró Jánost, Literati Gergelyt a város vesztÅ‘helyén lefejezték, s miután az elsÅ‘ kettÅ‘t a templomban temették el, a többieket a cinterembe vitték s ott hantolták el. A többiek közül, kik Å‘rizet alatt voltak, elvitték Báthori Boldizsárt, Kovacsóczi Farkassal Újvárra (Szamosújvár), Bornemissza Ferencet s Jánost Gyaluba, Gerendi Jánost, Lónyai Albertet, Szalánczi Györgyöt s Szilvási Boldizsárt Gyulafehérvárra. De ezek közül csak a négy utóbbi életének a fejedelem megkegyelmezett, a többieket a lex Iulia (a felségsértésrÅ‘l), néhányat pedig a lex Cornelia (az orvgyilkosságról) alapján elítélték s tizenöt nappal az elsÅ‘k után kivégezték.”

A „bűnösök” a kegyetlen kínzásoktól elcsigázva vallottak, kivégzésük nyilvános volt. Azonban néhányukat, mint a tudós Kovacsóczit és a fejedelmi rokont Báthory Boldizsárt titokban gyilkolták meg: a szamosújvári tömlöcben fojtották meg mind kettÅ‘t.

lásd. Baranyai Decsi János krónikája. In: Erdély öröksége II. Sárkányfogak 1572-1602. Bp. én. (reprint) 95-96.