1594. március 29-én kelt levelében az egri kapitány Prépostváry Bálint jelentette a Haditanácsnak Bécsbe, hogy miféle hajdúkaland esett meg az Å‘ tudta és engedélye nélkül Vácott...

TizenkettÅ‘ egri gyalogos hajdú szövetkezvén a környékbeli végházak hajdúlegényeivel - az északi végvidék hajdúival - a hollókÅ‘iekkel, ajáncskÅ‘iekkel, és a szarvaskÅ‘iekkel; így álltak össze hetvenketten s közös akarattal a török uralta Vác ellen törtek. A várost sikeresen meglepték, a kaput betörvén nagy riadalmat okoztak, sok török hajón a Dunára menekült elÅ‘lük, s a hajdúk a várban levÅ‘ket irgalmatlanul lövöldözni kezdték, s noha e meglepetésszerű támadás teljes sikert hozott - mert a megmaradt török védÅ‘k meg akarták adni magukat -, mégis e hajdú vitézek ekkor nem tudták mitévÅ‘k is legyenek, nem lévén velük semmi tiszt, így mindenki "más akarata" zűrzavart hozott. Sokáig azonban nem is idÅ‘zhettek és gondolkodhattak ezen, mert híre jött, hogy a budai török erÅ‘sítéssel közeleg, s más szomszédos török garnizon vitézei is ez idÅ‘re összeszedhették magukat és Vác felé igyekeztek. A hajdúk ekkor minden marhát, lovat s "barmot" összetereltek, amit zsákmányt csak összeszedhettek azt összeszedvén - ahogyan Prépostváry írja: "szép csöndesen hazajöttek."

 lásd. Takáts Sándor: Régi magyar kapitányok és generálisok. Bp. 2010. (reprint) 223.

Takáts Sándor: A magyar gyalogság megalakulása. Bp. 1908. (reprint) 39-40.