1594 - Tatár pusztítás

1594 áprilisában nagy tatár pusztítás éri a Temesközt, ahol Báthory Zsigmond utasítására Palatics György lugosi bán a hódoltsági falvak délszláv és román népességéből kezdett csapatokat. A "fellázadt" hódoltsági nép megregulázására a Porta a krími tatárokat szabadította a Temesközre, akik nagy pusztítást okoztak s nem csak itt, de be-betörtek a határos erdélyi területekre s dúlták azon falvakat is.

 

 

A 15-éves háború első évei egyre nagyobb erőfeszítést kívánnak a szemben álló hatalmaktól. Így gondolhatott Báthory Zsigmond fejedelem a temesköziek fellázítására, avagy a Haditanács a zaporozsjei kozákok, vagy a Porta a krími tatárok hadba szólítására, és segédhadként való alkalmazására.

 

A Temesközben kibontakozó küzdelem az erdélyiek számára nagy reménységgel indult, de aztán a várt siker elmaradt: Baranyai Decsi János krónikájában úgy beszéli el ezt, hogy a fejedelmet elámították, s a rendeket is hazug beszédekkel a "háborús-párti" erdélyi urak:

 

"Ide hamis szóbeszédekkel, melyek a háború viselésében nagyon ártalmasak, s ezért a bölcs vezérek mindig igyekeztek megakadályozni, eljut a hír, hogy a tatárok egész sokasága hazafelé tart, s köztük csak kétezret hagytak hátra a chán vezetésével Temesvárnál, hogy rendes hadseregnek látszatát keltve módot és lehetőséget adjanak a többiek elmenésére. Ezeknek a tatár maradványoknak az elpusztítására, s ha alkalom kínálkozik, egyúttal Lippa és Temesvár városának kifosztására a fejedelem egész seregét Lugos felé küldte, a csapatok vezérévé a tapasztalt katonát, Geszti Ferencet téve, aki kezdettől fogva igaz hű embere volt. (...)

 

A mieink elhagyván Erdély területét, miután Facsádot, ezt a török várat, amerre Lugosra tartva letértek, megközelítették, néhány válogatott lovassal előreküldték a serénykezű Székely Mózest, s az olyan támadással rohanta meg az ellenséget s magát a vár kapuit, hogy ha az erre a célra kiválogatott gyalogosok hasonló gyorsasággal haladva a kijelölt időben követni tudták volna, minden kétség nélkül azzal a támadással azonnal benyomulhattak volna a várba. De mivel ezek később érkeztek meg, mint alkalmas lett volna, semmi hasznosságot nem tudtak tenni, s Székely Mózes is golyótól találva alig menekült meg. (...)

 

A gyalogosok pedig, amint megérkeztek, oly nagy buzgalommal kezdtek ostromkasokat és sáncokat emelni, s földalatti aknákat ásni, hogy nem kétséges: a vár pár nap alatt a hatalmukba kerül. De amikor az éjszaka leborult, követek hírül hozták a fővezérnek, hogy Temesvárról és Lippáról a törökök és tatárok nagy sokasága közeledik, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy a Facsád ostromával elfoglalt mieinket, ha maguknál gyengébbnek látják, megtámadják, ha nem, akkor egyenesen Lugosra vonulnak, s a várost a környező helyekkel együtt felprédálják és mindent tűzzel-vassal emésztenek el. (...)

 

Nagy komoly megbeszélés után a tanács azt látta jónak, hogy a jelen körülmények között hagyják abba a vár ostromát, s a csapatokat azonnal vezessék Lugosra, nehogy míg másét elvenni igyekeznek, a magukét, mely nagyobb jelentőségű, mint ekkorácska vár, az ország nagy kárára kénytelenek legyenek elveszíteni."

 

 lásd. Baranyai Decsi János: Báthori Zsigmond harcai a török ellen. In: Erdély öröksége II. Sárkányfogak. Bp. én. (reprint) 97-98.

 

1691 márciusa és áprilisa folyamán, ugyancsak nagy tatár támadások rémisztette az erdélyi partiumi határvidék, de különösen a Szerémség népességét. "falvak hosszú sora pusztult el a tatárok barbár dúlása során."

lásd. Sugár István: A török félhold lehanyatlik. Bp. 1987. 256.