1595 - A gyurgyevói diadal

„…ismételten panaszkodott nagy átkozódással, hogy az erdélyi kölyök őt, miután a világ három részéből három diadallal tért vissza, a leggyalázatosabb halálba kergeti,…”

 

Gyurgyevói diadal

 

1595. október 29-én Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és Vitéz Mihály havasalföldi román vajda egyesült serege Szinán pasa török nagyvezér hadseregének utóvédjére vereséget mér az Al-Dunánál, Gyurgyevónál…

 

 

 

Baranyai Decsi János krónikája így tudósít az eseményekről:

„Eközben Szinán Havaselvén attól félve, hogy egész seregét az utolsó szál emberig elpusztítják a rátámadó mieink, úgy határozott, hogy minden csapatával átkel a Dunán. De Gyurgyevó várában minden csapatának javából biztos őrséget helyezett, s ugyanakkor körülbelül kétezret a szigeten állított fel, hogy ha a mieink megrohanják a hidat, hogy elfoglalják, támadásukat, hogy a török csapatok közben átkelhessenek, minden erejükkel késleltessék, s késedelmet okozzanak nekik. A fejedelemnek hírül vitték ezeket a dolgokat, s mikor Gyurgyevótól két mérföldnyi távolságra volt, egy megbízható válogatott lovas csapatot küldött ki, hogy az átkelő helytől távol tartsák a törököket. Ezek olyan nagy pusztítást okoztak, hogy a Duna az emberek, lovak és tevék hulláitól annyira megtelt, hogy ha valaki vizet akart meríteni, az csak vagy a jószágok, vagy az emberek hulláin állva tehette meg.


Gyurgyevó vára, mely körülbelül száz évig török uralom alá tartozott, az egész török sereg szeme láttára az erdélyiek hatalmába került. De mivel a fejedelem belátta, hogy egy Erdélytől ennyire távol eső helyen veszély nélkül nem lehet azt megvédeni, megparancsolta, hogy a tetőkre tüzet vetve a várat gyújtsák fel, a hidat is rombolják le, és a hajóknak a deszkapadozatát, amelyekből a híd állott, égessék fel. Miután mindezeket végrehajtották, a fejedelem seregeit azonnal visszavezette. (…)


Szinán pedig a szultán nagy haragja mellett visszatérvén Konstantinápolyba, nem tudni, hogy igazában-é, vagy színlelésből, azonnal súlyos betegségbe esett. Miután néhány napig abban szenvedett s ismételten panaszkodott nagy átkozódással, hogy az erdélyi kölyök (ti. Báthory Zsigmond – megjegyzés tőlem.) őt, miután a világ három részéből három diadallal tért vissza, a leggyalázatosabb halálba kergeti, vagy lelke aggodalmaskodásától megtörve, vagy bevett méregtől megölve undok lelkét a pokolba hányta.”

 

lásd. Baranyai Decsi János krónikája. In: Erdély öröksége II. Sárkányfogak. Bp. én. (reprint) 124-125.

 

1595, Tudósítás a gyugyevói győzelemről egy korabeli nyugat-európai nyomtatványban.