„…ismételten panaszkodott nagy átkozódással, hogy az erdélyi kölyök Å‘t, miután a világ három részébÅ‘l három diadallal tért vissza, a leggyalázatosabb halálba kergeti,…”

Gyurgyevói diadal

1595. október 29-én Báthory Zsigmond erdélyi fejedelem és Vitéz Mihály havasalföldi román vajda egyesült serege Szinán pasa török nagyvezér hadseregének utóvédjére vereséget mér az Al-Dunánál, Gyurgyevónál…

Baranyai Decsi János krónikája így tudósít az eseményekrÅ‘l:

„Eközben Szinán Havaselvén attól félve, hogy egész seregét az utolsó szál emberig elpusztítják a rátámadó mieink, úgy határozott, hogy minden csapatával átkel a Dunán. De Gyurgyevó várában minden csapatának javából biztos Å‘rséget helyezett, s ugyanakkor körülbelül kétezret a szigeten állított fel, hogy ha a mieink megrohanják a hidat, hogy elfoglalják, támadásukat, hogy a török csapatok közben átkelhessenek, minden erejükkel késleltessék, s késedelmet okozzanak nekik. A fejedelemnek hírül vitték ezeket a dolgokat, s mikor Gyurgyevótól két mérföldnyi távolságra volt, egy megbízható válogatott lovas csapatot küldött ki, hogy az átkelÅ‘ helytÅ‘l távol tartsák a törököket. Ezek olyan nagy pusztítást okoztak, hogy a Duna az emberek, lovak és tevék hulláitól annyira megtelt, hogy ha valaki vizet akart meríteni, az csak vagy a jószágok, vagy az emberek hulláin állva tehette meg.

Gyurgyevó vára, mely körülbelül száz évig török uralom alá tartozott, az egész török sereg szeme láttára az erdélyiek hatalmába került. De mivel a fejedelem belátta, hogy egy ErdélytÅ‘l ennyire távol esÅ‘ helyen veszély nélkül nem lehet azt megvédeni, megparancsolta, hogy a tetÅ‘kre tüzet vetve a várat gyújtsák fel, a hidat is rombolják le, és a hajóknak a deszkapadozatát, amelyekbÅ‘l a híd állott, égessék fel. Miután mindezeket végrehajtották, a fejedelem seregeit azonnal visszavezette. (…)

Szinán pedig a szultán nagy haragja mellett visszatérvén Konstantinápolyba, nem tudni, hogy igazában-é, vagy színlelésbÅ‘l, azonnal súlyos betegségbe esett. Miután néhány napig abban szenvedett s ismételten panaszkodott nagy átkozódással, hogy az erdélyi kölyök (ti. Báthory Zsigmond – megjegyzés tÅ‘lem.) Å‘t, miután a világ három részébÅ‘l három diadallal tért vissza, a leggyalázatosabb halálba kergeti, vagy lelke aggodalmaskodásától megtörve, vagy bevett méregtÅ‘l megölve undok lelkét a pokolba hányta.”

lásd. Baranyai Decsi János krónikája. In: Erdély öröksége II. Sárkányfogak. Bp. én. (reprint) 124-125.

1595, Tudósítás a gyugyevói gyÅ‘zelemrÅ‘l egy korabeli nyugat-európai nyomtatványban.