"...aki rab azt polgári halottnak kell tekinteni..."

 avagy egy rabságban felejtett vitéz sanyarú sorsa

1596. március 12-én datált levél az, melyben ezeket a sorokat olvashatjuk: "Isque veluti captivus civiliter inter mortuos reputetur." I. Rudolf király (e néven vagyis II. Rudolf német-római császár is egyben) rendelte el, hogy az két esztendÅ‘vel azelÅ‘tti - 1592 nyarán megesett - a szikszói dombokon vereséget szenvedett magyar végváriak egyik legnevezetesebbike, az egri Balázsdeák Istvántól vettessék el a jászkapitány cím és rang - melyet ideiglenesen fia bírt - s azt adják Jászapáti Horváth Györgynek.

Balázsdeák István ekkor valahol a Török Birodalom belsejében - egy idÅ‘ben biztosan a Héttoronyban - raboskodott, mint magyar fÅ‘tiszt. A király kiváltásáról nem gondoskodott. Gróf Pálffy Miklós generálisnak köszönhette végül szabadulását, aki egy török fÅ‘rabjával cseréltette ki, és váltatta meg Balázsdeákot a keserű rabságból. Biztosan állítható, hogy a kemény rabélet a nevezetes egri vitéz egészségét kikezdhette, mert nem sokkal haza térése után, az 1590-es évek végén meghalt (pontos dátumot nem tudunk, mert a forrásokban többé nem szerepel).

forrás: Szerecz Miklós