1598 - Baksaházi Baksa Márk sebe

Baksaházi Baksa Márkról igen szegényes adatok állnak csak rendelkezésre. Annyi azonban bizonyos, hogy 1598-ban a győri vár ostrománál török kelevéz fúródott a jobb szemébe, aminek hegye a tarkóján jött ki. Márkus azonban nemcsak hogy túlélte a sérülést, de újra kardot kötött, hogy ismét a török ellen vonuljon. Európa szerte híres koponyájáról rézmetszetek sokasága készült, történetét versekbe foglalták.

 

 

Az alábbiról nem tudni, valós disputa ihlette-e, mindenesetre úgy tűnik, hogy a Virtus vulnere viret (Sebtől díszlik a vitézség) nagyon is magyar katonákra illő mondat lehetett. Vargha Gyula Torstenson lakomája című versében a svéd tisztek azon csúfolódnak, mennyi őszhajú magyar tiszt ül köreikben, márpedig igazi vitéz fiatalon a csatában leli halálát. Kemény János válaszul a svédek ezredesét könyvtárába vezeti, s egy könyvet nyit ki neki.

 

 

 

Segerskjöld a könyvbe pillant

Ott lefestve képben egy magyar vitéz,

Jobb szemébe szúrva roppant

Nagy hegyes nyárs, hosszú török kelevéz;

Tarkóján félrőfre áll ki,

Szörnyű szúrás, látja bárki,

Ily döfésbe a halandó kelevéz.

 

 

 

"Olvasd, bajtárs!" Az meg olvas:

"Baksa Márkus, híres magyar kapitány.

Így veré át gyilkoló vas,

Szemén ment be s hátul jött ki a nyakán;

De a döfést hiheverte

S a törököt verten verte

Azután is, még sokáig, száz csatán.

 

 

 

"Mért van köztünk öreg ember?

Bajtárs uram, itt van rá a felelet:

Én hallgattam türelemmel,

Német írja s az nekünk nem hízeleg.

Ha mi olyan könnyen halnánk,

Kihalt volna rég a fajtánk,

Annyi vérünk öntözé már a röget."