A nagyvezér, Ibrahim pasa felvonulása Kanizsa ellen és Terják Hasszán szigeti bég szerepe…

1600. augusztus 23-án (illetve az e környéki napokban) a török nagyvezér, Ibrahim pasa hadserege Szigetvár közelében táborozott le, s a hódoltsági bégek erÅ‘it is bevárva Kanizsa ostromának elÅ‘készületeihez fogott hozzá… Ez a török hadművelet a 15-éves háború egyik legjelentÅ‘sebb oszmán-török vállalkozása volt, s óriási stratégiai elÅ‘ny megszerzésével kecsegtetett, Kanizsa elfoglalásának lehetÅ‘sége legalább akkor jelentÅ‘séggel bírt, mint 1594-ben GyÅ‘r elfoglalása...

Kanizsa elfoglalására 1600-ban indult meg a török hadsereg. Ibrahim nagyvezér eszéki átkelése után Pécsen át, Sziget felé vette az irányt, s táborába rendelte Terják (vagy Teriák, Terjáki stb.) Hasszán szigetvári béget. Terják Hasszán volt az a török tiszt, aki nem csupán a szigeti parancsnoki posztot töltötte be többszörösen is, hanem egy ideig a budai beglerbégség élére is állították, tehát budai pasa is volt. A nagyvezér a régi-új szigeti bégnek megparancsolta Babócsa elfoglalását, amit aztán az végre is hajtott (négy napos reménytelen harc után – hiszen segítséget sehonnan sem várhattak – a védÅ‘k PethÅ‘ Kristóf és Urmüller feladták az erÅ‘sséget).

A babócsai ostromot vezetÅ‘ szigetvári bég, Terják Hasszán így véleményezte a sikert: „»Hála Istennek, hogy Babócsa elfoglalása könnyen sikerült. Ha ezen a vidéken Muraköz és Balaton tó várainak kulcsa, az ellenség országának erÅ‘s gátja, Kanizsa várának elfoglalása sikerül, azzal nagy dolog történik. Az ellenség most gondatlan, azonnal el kell tehát oda menni és ostrom alá venni.«”

Ebben az értelemben tehát mindez csak a kanizsai hadjárat bevezetése volt: amikor Ibrahim seregével Sziget alól Babócsa alá érkezett – gazdag ajándékokat osztott a gyÅ‘ztes katonáinak – de parancsolta továbbá, hogy minden még magyar kézben lévÅ‘ somogyországi erÅ‘dítményt, várat, palánkot, górét etc. foglaljanak el, rontsanak le, égessenek fel. A következÅ‘ célpont Légrád, Bajcsa és Kiskomárom voltak.

Amikor a török erÅ‘k Kanizsa közelébe értek portyázásuknak, száguldásuknak semmi nem állhatott ellen, pedig jelentÅ‘s volt a keresztény csapatmozgás is a térségben. Például a Kanizsához közeli Sormás falucska közelében történt – már augusztus 20-a környékén –, hogy a török csapatok egy keresztény hadoszlopot zártak körbe, akik a szorongatott erÅ‘sségbe vittek volna muníciót, élelmet. A trén 116 szekérbÅ‘l állt és közel 500 fÅ‘nyi német és magyar katonaság kísérte volt. A körbe vett keresztények gyorsan szekértábort alakítottak ki, hogy innen puskázva védekezzenek a török túlerÅ‘ – fÅ‘ként lovasság – ellen, még sikeres is lehetett volna a harcuk, lévén puskaporuk – a szállítmány nagy része ebbÅ‘l állt – volt elég.

Azonban egy szerencsétlenségükre a törökök nem tágítottak, s a menetet vezetÅ‘ német tiszt, bizonyos Piller Å‘rnagy – mivel a heves harci zaj ellenére sem érkezett segítségük – úgy gondolta, nem hagyja az 500 hordónyi lÅ‘port és a málhát a török prédájára, inkább a levegÅ‘be repítette azt. Az óriási detonáció emberek és állatok tömegét szaggatta szét és égette össze, fÅ‘ként a védekezÅ‘ keresztények közül. Kanizsáról elkeseredetten nézték ezt a tragédiát. S azt, hogy a nagyvezér hadserege az elért sikeres elÅ‘készítÅ‘ hadműveletek után zavartalanul vonulhat fel Kanizsa ostromára.

Állítólag Siklós várából egy olyan óriási ágyút („büjük csul-tutmaz”) is az ostromhoz vontattak, amely elé 20 pár ökröt fogtak a teher vonatásához.

Érdekessége a kanizsai hadjáratnak az is, hogy a hónap elején – augusztus – a pápai zsoldos lázadásból sikerrel megmenekült francia zsoldosok, kik mind Székesfehérvárig vágták át magukat, most már ebben az oszmán seregben szolgáltak, hiszen Ibrahim pasa már megérkezésük után seregéhez rendelte Å‘ket.