Kanizsa a töröké…

1600. október 22-én Kanizsa hÅ‘sies harcuk után - és a keresztény felmentÅ‘had sikertelen felmentési akciói után - megadta magát Ibrahim török nagyvezér seregének...

A szeptember elsÅ‘ felében kezdÅ‘dÅ‘ ostromban a védÅ‘k mindvégig derekasan helyt álltak a török túlerÅ‘vel szemben. A Haditanács pontosan tudta Kanizsa stratégiai fontosságát ezért felmentÅ‘ sereget küldött, hogy a várat az oszmánok nyomásától megszabadítsa. Mercoeur lotharingiai herceg vezette felmentÅ‘ had - benne számos magyar vezér, mint Zrínyi György és Nádasdy Ferenc - többször is támadást intézett az ostromló török had ellen, sikereket is elértek, de a kitűzött célt, hogy Kanizsát megszabadítsák, arra nem volt erejük. Ráadásul az idÅ‘járás rosszabbra fordulásával, az ellátási hiányosságok miatt, és a járványok megjelenésével a keresztény felmentÅ‘sereg ereje egyre fogyott. Végül a lotharingiai herceg úgy döntött elvonul a vár alól és magára hagyja Paradeiser kapitányt és katonáit.

1600. október 20-án a védÅ‘k már szinte minden tartalékukból kifogytak. A lÅ‘szerhiány miatt, már a török tüzérség belövöldözött golyóbisait szedték össze és azokkal lÅ‘ttek vissza az ostromlókra, a puskapor tartalékok is kimerültek, de a vitézek is kimerültek a hosszú küzdelemben és számuk is vészesen csökkent. A török krónikások - mint Kjátib Cselebi - is azt jegyezték fel, hogyha ez nem következett volna be, akkor a várvédÅ‘k tovább is kitartottak volna és nem foglalhatták volna el Kanizsát.

Október 22-én már csak 37 tiszt és 110 fÅ‘nyi legénység állt fegyverben, s bár több fÅ‘tiszt is a további küzdelem mellett érvelt, Paradeiser kapitány szavazásra bocsátotta a döntést: megadás, vagy a harc folytatása?

A többség a megadás mellett döntött. És hamarosan kitűzték a megadást jelentÅ‘ zászlókat: a felnyitott kapukon bevonulhatott a török. A török nagyvezér, Ibrahim pasa szabad elvonulást biztosított a 43 napon át keményen ellenálló védÅ‘knek.

A török krónika leírása szerint:

„MidÅ‘n az ellenség látta az iszlám seregnek, fÅ‘ként pedig a janicsároknak, kik bátorságuk ezerféle gyÅ‘zelmi zajával egész Európát betöltötték, futását és hogy az erdÅ‘ben folytonos tüzelés közt állást foglalnak – megszemlélve a tábor elÅ‘tt elterülÅ‘ nádast, visszatért. Ezt is Ibrahim pasa ügyességének köszönthetjük, mert az erdÅ‘ben lesbe állított sereget, mely folyton tüzelt, hadicselnek tartották, s közelinek vélve, ezen nap sem merték üldözni…

Így történt aztán, hogy miután Isten segítségével megverték az ellenség táborát, s azon bátorság által, melyet egy iszlám fogoly mutatott, légbe röpítve a puskaportornyot, az ostromlottak megszeppentek. Féltek, hogy az – akkor az egész földkerekségen nagyon félelmetes hírű – oszmán kard áldozatai lesznek, parancsnoaik elhatározták, hogy kegyelemre megadják magukat…

Hanem akkor fájdalom, a nagyságos szerdáron, Ibrahim pasán a láz tünetei kezdettek mutatkozni. Murtezza pasát, ki késÅ‘bb Törökországnak nagy szolgálatokat tevÅ‘ államnagya lett, maga mellé hívta és miután teljhatalmú helyettesévé tette 1010 (a keresztény idÅ‘számítás 1601. éve) elsÅ‘ havában elhunyt.”

KésÅ‘bb Evlia Cselebi - ki maga is jár az 1660-as években Kanizsán így írt - kissé ferdítve az események valóságán és a szereplÅ‘k személyén:

„III. Mohamed szultán idejében Gázi Ibráhim pasa ezt (Kanizsát) Zerin-oglutól (ZrínyitÅ‘l) feladás útján elfoglalta. Elfoglalásának ez volt az oka. Abban az idÅ‘ben Toplu Mohammed pasa volt a rumili vezír, Terjáki Haszán pasa pedig a budai vezír. Ez a két vezír, amikor a várnak sáncaiba segítségül érkezÅ‘ francia király segélycsapatai (valójában a Pápát feladó, törökhöz csatlakozott vallon zsoldosok) sáncba vonultak, éppen a várat ostromolta, s a hatalmas Isten rendeletére a belsÅ‘ várban levÅ‘ lÅ‘porraktárban tűz támadt, a mire az ellenség igen elkedvetlenedett, Ibráhim pasa nagyvezír pedig tengernyi seregével a vár alatt levÅ‘kkel hét napon keresztül rettenthetetlen harcot vívott s végre is az ellenség saját táborába összetörve, katonaságában megfogyatkozva egyik éjjel Medskemoria (Muraköz) felé elfutott. A következÅ‘ napon az ostromlottak látva ezt a helyzetet, elszomorodtak, s a várat szerzÅ‘déssel föladták; a hadsereg részérÅ‘l a pécsi Kodsa Szinán csaus, mint az oszmánlik megbízottja a várba ment, Å‘k pedig a kulcsokat a szerdárhoz hozták.”

Mivel Kanizsa elvesztése az örökös osztrák tartományok védelme szempontjából - szinte GyÅ‘r stratégiai fontoságával vetekedett - így Paradeiser kapitány sorsa is hasonlóan megpecsételÅ‘dött, mint annak idején Hardegg gyÅ‘ri fÅ‘kapitányé. Egy évvel késÅ‘bb, 1601. október 19-én a haditörvényszék ítélete nyomán kivégezték.

Kanizsa eztán közel 1500-2000 fÅ‘s helyÅ‘rségével a török Hódoltság egyik legjelentÅ‘sebb erÅ‘ssége és végvára lett, élén a pasával, s errÅ‘l Evlia Cselebi így írt:

"Ez a vár olyan erÅ‘s, hogy rendszerint hét király egyesülve ostromolja, s végül mégis leverve, kárt szenvedve, távoznak el. III. Mohamed szultán idején is egyszer a hatalmas vezírek közül való híres Terjáki Haszán pasát e várban ostrom alá fogták, de mint a történelmek írják, az Å‘t ostromló hét király seregétÅ‘l különféle csellel és hadi fortéllyal megszabadult, sÅ‘t az ellenség leverve, eltávolította. E vár ugyanis egy mocsár-tenger mély tavában van, mintha egy béka négy lábát kiterjesztve, a vízben feküdnék. Négy lába gyanánt a négy sarkán girbe-görbe bástyák vannak, melyet semmiféle ellenség ágyúi le nem ronthatnak, mert igen Å‘rzik azokat. (…) A vár egy tóban délkeletrÅ‘l északra nyúlva fekszik, négyszög alakú és kerülete ezernyolszáz derék lépés. Én szegény e várat saját lábaimmal mértem meg. Árka nincs. Falainak szélessége negyven-ötven láb s erÅ‘s, tömésfalak. (…) E várfalon itt-ott a város elÅ‘kelÅ‘inek kertecskéi vannak, szintén e várfalon vannak az ostrom idején vértanúságot szenvedett emberek sírjai is. A jelvények, zászlók zöld deszkából vannak. Tudniillik olyan széles, tágas és erÅ‘s várfalak ezek, hogy egy országban sincs párjuk. E fal elÅ‘tt, hogy a várnak védÅ‘pajzsa legyen, egyszeres vastag gerendákkal készült sövénykerítés van, melyet cementmésszel bevontak; tömés nélkül egyszerű palánkfal ez, úgy, hogy a vár fehér hattyú gyanánt áll. Ezen védÅ‘pajzs mögött az anyafalig menve, oly széles út van, hogy két kocsi egymás mellett elmehet. Háború idején a hitharcosok e fal mögött meghúzódnak, sáncokat ásnak s a csatázásra szolgáló lÅ‘rés-lyukak és ágyú elrejtÅ‘ helyek minden oldalon vannak. (…)"

A török krónikás még hosszan áradozik a vár szépségérÅ‘l és hihetetlen erÅ‘sségérÅ‘l, véleménye szerint ez az erÅ‘dítmény bevehetetlen. VégsÅ‘soron igaza volt.

Ez a kép a török uralom alatt álló Kanizsát ábrázolja egy XVII. század végi metszeten.

lásd.Evlia Cselebi. 563-565.