Basta sikere „Bocskai angyalai” felett?

1604. november végén és decembert elején Basta generális ellentámadásra vezette a császári csapatokat Bocskai István hadai ellen, s bár gyÅ‘zött a november 25. és 28. között vívott edelényi csatában, sÅ‘t december 3-án Kassa ostromához is hozzákezdett, de sikere hamarosan visszájára fordult, s hadaival keserves „vesszÅ‘futása” kezdÅ‘dött…

Bocskai fÅ‘serege nem sokkal késÅ‘bb az edelényi harcban súlyos vereséget szenvedett el Basta csapataitól. A császári tábornok egész Kassáig vonult és körül zárta azt a várost, amely nem rég még harangzúgással üdvözölte a bevonuló Bocskait. Megadási felszólítására a védÅ‘k bátor kitörése és a császári fÅ‘vezér sátrára zúdított tüze volt a válasz. Basta nem érte el semmit, az év végén megkezdhette visszavonulását – amely mint már sokszor említettük – szörnyű vesszÅ‘futássá változott az erdélyi fejedelem portyázó hajdúcsapatainak mardosásától.

A nyílt harcmezÅ‘n gyakran alul maradtak, de ha így is volt az ellenséget állandó körberajzással, kisebb-nagyobb támadásokkal nyugtalanítva, az utánpótlásától teljesen elvágva kimerítették, s a gyÅ‘ztes tábor hamarosan vert had képét mutatta. Példaként jól szemlélteti mindezt Lippai Balázs hajdúfÅ‘kapitány támadása a "gyÅ‘ztes" Basta ellen, 1604. decemberének utolsó napjaiban: az Eperjes közelében falvakba elszállásolt császáriakat támadta meg 4-ezer vitézével. Virradatkor csaptak le az alvókra, kik közül alig ocsúdhattak fel már is kardélre hányták Å‘ket, a házakat mind rájuk gyújtották. Az égÅ‘ házakból számosan csak alsóneműben futhattak, szinte fegyvertelenül, rájuk is biztos halál várt. Bár a fÅ‘vezér, Basta erÅ‘sítést küldött segítségükre, de mire azok megérkeztek, már több mint 400 zsoldos esett el (míg a magyarok mindössze 25 katonát veszítettek). Nem véletlenül írta Bocskai az erdélyieknek, hogy az ellenséget most mindenütt űzik, ölik-vágják. Egyik kapitánya, Bosnyák Tamás pedig egyenesen arról szólt, a fejedelem arra törekszik, hogy "az németöt teljességgel kigyomlálja az országból…"

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. – kézirat

Az edelényi csatáról:

„A fölény itt is a császáriak oldalán volt, ám a felkelés következményeit jól érzékelÅ‘ Bocskai kénytelen volt elébe menni a császári vezérnek, és nyílt ütközetet vállalni ellene. Bátor vállalkozását majdnem siker koronázta! November 27-én beszorította Bastát egy szűk völgybe, és ott olyan szorosan körül zárta, hogy a császári generális - saját jelentése tanúsága szerint – maga is veszve látta a helyzetét: ’Már attól kellett tartanom – olvashatjuk az Udvarnak küldött jelentésében, - hogy vereséget kell szenvednem, mivelhogy nem tudtam megmozdulni, sem élelem keresésére menni.’ Zsoldosai már szökdösni kezdtek, mire a tábornagy háromszáz kocsiját és lovakon el nem vihetÅ‘ málháját felgyújtatta. Végül azonban Bsata megtalálta a kiutat. A november 28-ra virradóra reggelen sűrű köd ereszkedett a tájra. Ennek leple alatt észrevétlenül megközelítette azt a magaslatot, ahol az ágyúk és a gyalogság egy része volt elhelyezve. A hajdúk ebbÅ‘l az irányból nem várták a támadást, és elmulasztották a szükséges biztosítás megszervezését. Nem elÅ‘ször és nem is utoljára fordult el ez náluk, hasztalan kárhoztatták Å‘ket számos esetben parancsnokaik. A váratlan, meglepÅ‘ támadás fölöttébb nagy zavart okozott soraikban. Ennek ellenére két órán keresztül ellenálltak a támadóknak, s még aztán is a helyükön küzdöttek, hogy a lovasság elhagyta a harc helyszínét. Közel ezer gyaloghajdú várta be itt a halált.

Nem kevesebb bátorságot tanúsítottak néhány nappal késÅ‘bb Kassa védelménél a Keszi Nagy Albert és Segnyey Miklós parancsnoksága alatt küzdÅ‘ hajdúkatonák. Mindkét parancsnok a tizenöt éves háború török elleni háborúiban szerzett vitézi hírnevet magának és respektust a hajdúk között. Basta nem hitte, hogy az általa is jó katonák tartott, de zsoldért mindenre képesnek gondolt hajdúk két vesztes csata után szilárd ellenállást fognak tanúsítani. Bízott abban, hogy bántatlanság ígérete fejében tüstént feladják a várost. Ám a december 3-án beküldött levelére másnap hajnalban a védÅ‘k bátor kitöréssel feleltek, és a falak mögé visszatérve, több értékes foglyot is magukkal vittek. Az újabb megadási felszólításra Nagy Albert azzal felelt, hogy ágyúval kezdet lÅ‘ni Basta földerített sátorát. Nem sokkal ezután a tábornagy elvonult téli szállására, s ezzel átadta a terepet a télen sem pihenÅ‘ hajdúcsapatoknak.”

Bocskai István erdélyi fejedelem hajdúinak zászlaja.

lásd. Nagy László: Hajdúvitézek. Bp. 1986. 160-161.