"quia omnia in eo erant, ut siculorum viribus niterentur... - mivel mindenki azon volt, hogy a székelyekre támaszkodjék."

1604. december 12-én Bocskai István a Habsburg-ellenes szabadságküzdelméhez való csatlakozásra szólítja fel az erdélyi rendeket - köztük a székelyeket is...

Gyulaffy Lestár krónikája ezekkel a szavakkal írt arról, hogy a székelyeket Bocskai zászlai alá hívja, azoknak esküt tett, hogy a régi sérelmekért megbocsát mindenkinek, csak térjenek hozzá:

"Bocskai penig ezen ugyan fogadást tett volna is, csak térjenek hozzá, soha meg nem emlékszik (ti. a székely felkelésrÅ‘l - megjegyzés tÅ‘lem.). És hogy vagy volt módja az magyar nemzetségnek elÅ‘meneteliben, de most volna az, kit senki, soha nem tudott volna csak remélni is. De legfűbb argumentumok, az kivel az székelységet elhajtották: 'Az Istenre kínszerítünk úgymond fejenkint benneteket, úgy mint vérszerint való atyánkfiait, hogy meglássátok, mit cselekesztek, magatok velünk együtt el ne veszessétek. Mert az egész nemesség mind Bocskai mellett vagyon , azok is, az kik a török közt búdosnak, mind nála vannak, sÅ‘t azok fű emberek utánna. Eszekbe jut azoknak sok atyjafioknak ti miattatok lett halála. Ha mit akartok cselekedni, most vagyon mód benne. Most eleit vehetitek. Nem keltek soha a nemesség keze alá, ha ezt nem cselekeditek, azelÅ‘tt jobbágyok voltatok, de ennek utánna jobbágyok sem lesztek, szörnyen romlatok, egy bennetek meg nem marad.' Ez az acies tantum valuit, hogy aztán szüntelen csak consultálkodtak, mit kellessék cselekedniek. Így végezték osztán egymással. És úgy eskettenek egymásnak kezén erÅ‘s hit alatt..."

 lásd. Gyulafi Lestár: Az székelység Bocskai mellé való állásának bizonyos eredeti. In: Erdély öröksége III. Tűzpróba. Bp. én. (reprint) 46-47.