Meghalt az "erÅ‘s fekete bég."

1604. január 4-én halt meg az egyik legnevezetesebb "törökverÅ‘" bajnok, az "erÅ‘s fekete bég", Nádasdy Ferenc...

1604 elsÅ‘ napjaiban Sárváron elhunyt a vár ura, Nádasdy Ferenc, azaz a Fekete bég. Az elÅ‘zÅ‘ évi háborúból betegen hazaérkezÅ‘ fÅ‘urat soha többé nem hívta a harci kürt újabb diadalra, nem várta a kard csörgése, az ágyú dörgése, többé már nem állhatott a sereg élére, nem köthetett kardot és nem vezethette rohamra hűséges katonáit.
A megfáradt test pihenni vágyott. „az kegyes és hatalmas Isten, (...) minap ez világbúl kivevé: ne éljen”

Az elhunytat a sárvári vár toronyaljában ravatalozták fel. Ide érkeztek azok, akik tiszteletüket kívánták tenni egy nagy ember, egy nagy hadvezér elÅ‘tt.

Az egykor udvarában szolgált végvári katona, Wathay Ferenc konstantinápolyi fogságában értesült korábbi ura haláláról. Megrendülését dalba öntötte, amelyben a kor számos fÅ‘urának említése mellett külön kiemelte Nádasdy Ferenc múlhatatlan érdemeit. A Fekete bég ravatalánál Magyari István mondott gyászbeszédet, aki ura hírnevét az egész világra kiterjesztve „Magyarországnak egyik csillagának, az vitézeknek tükörének, hazánknak pajzsának, vármegyéinknek bástyájának, és az egész keresztyénség haláláig hű oltalmának” nevezte Å‘t. Néhány nappal késÅ‘bb a családi kriptában, Lékán helyezték örök nyugalomra Nádasdy Ferenc maradványait.

A Fekete bég, ahogy kortársai nevezték, az ország egyik legismertebb katonája, legnagyobb földesura és számos csaták hÅ‘se volt. Az ekkor még javában folyó tizenötéves háborúban, valamint az azt megelÅ‘zÅ‘ végvári portyákban szerezte halhatatlan, Magyarország határain túl is ismerÅ‘sen csengÅ‘ vitézi hírnevét. A ma már kevesek által ismert koppányi rajtaütés, a kacorlaki vagy pákozdi gyÅ‘zelem, majd Esztergom, Pápa, Székesfehérvár visszavétele a keresztény Európa számára akkor világraszóló diadalok voltak. Fél évszázad múlva az unoka állított örök emléket hadvezér nagyapjának azzal, hogy a sárvári vár újonnan készült dísztermének mennyezetére Hans Rudolf Millerrel megfestette a tizenötéves háború dicsÅ‘ csatáit és várostromait. A sziszeki freskó középpontjában a Fekete bég szúr lándzsával hátba egy menekülÅ‘ törököt. Nádasdy Ferenc valóban ott volt mindenhol, ahol sűrűn osztogatták a halált, nem a katonák mögött, hanem az elsÅ‘ sorokban küzdve. Volt, hogy életveszélyes helyzetbe került, de a sors ennek a katonának nem harctéri halált szánt.

Katonái szerették, de tisztelték vitézségét a külhonból ideérkezÅ‘ császári hadvezérek is. A „háború mennykövének”, a „törökök ostorának” is nevezték. A budai pasák leveleikben rendszeresen panaszkodnak Nádasdy Ferencre, aki hol egy-egy török csapatot semmisített meg, hol várat foglalt el, vagy épp a támadó ellenséget verte vissza magyar földrÅ‘l. A kudarcok sem szegték kedvét. 1587-ben elÅ‘bb Koppányt gyújtotta fel, majd súlyos vereséget szenvedett Bicskénél, két hónap múlva azonban az egyik legveszekedettebb oszmán béget, Sásvárt és hadát verte szét Kacorlaknál. Pecsevi török történetíró jegyezte fel azt a történetet, amely szerint egy alkalommal együtt utazva egy magyar katonával, az így emelte poharát Nádasdyra: „Teli pohár áldomást iszom egy olyan férfiúra, akinek párja nincs sem a császárnál, sem a szultánnál, akinek kardjánál hatalmasabb kard nincs, aki bárhová megy, ott mindenütt gyÅ‘z.”

Katonai tevékenysége mellett Nádasdy Ferenc gondot fordított birtokaira, amelyet távollétében felesége, Báthory Erzsébet igazgatott gondos kézzel. Apjához, Nádasdy Tamás nádorhoz méltóan folytatta a család mecénási tevékenységét, pártolta Nicolaus Gabelmannt, aki a magyar vitézségnek, egyben a Fekete bégnek kívánt emléket állítani történeti munkájában, de korai halála ebben megakadályozta. Udvari papja, Magyari István pedig támogatásával készítette el Az országokban való sok romlásoknak okairól című vitairatát, benne Nádasdy Ferenc hadtudományi gondolatainak összegzésével. A munka megjelenése olyan erÅ‘vel bírt, hogy maga a nagy katolikus reformátor, Pázmány Péter látta szükségét a válaszadásra. Nádasdy ifjak egyetemi tanulmányait támogatta, nyomdát működtetett csepregi és sárvári birtokán, mert tisztában volt az írott szó erejével, és a vallás (esetében a reformált hit lutheri irányzata) motiváló, összetartó erejével.

Nádasdy Tamás és Kanizsai Orsolya egyetlen fia volt, de több emberrel is felérÅ‘ tettet hajtott végre. Harcolt, birtokot irányított, elnökölt az egyházi zsinaton, támogatta a kultúrát, az ifjak művelÅ‘dését. Kiállt a magyar rendi érdekekért, talán ezért sem kapott soha komolyabb politikai szerepet. 1598-ban azonban már rendi méltóságként, dunántúli fÅ‘kapitányként irányíthatta az országrész védelmét, amelyben nagy szerepet szánt kedves várának, Sárvárnak, melyet épp az Å‘ utasítására kezdtek kÅ‘bÅ‘l és téglából épített falakkal megerÅ‘síteni.

Toldi Miklós, Kinizsi Pál, Zrínyi Miklós vagy Görgei Artúr méltó katonai párja Å‘. Állhatatossága, hazaszeretete, becsületessége, tenni akarása, emberi méltósága az utókorban is tiszteletet kelt.

forrás