1605 - Bocskai koronát kap a szultántól

"soha senkinek az Fényes Portárul koronát nem attak, csak botot és zászlót"


Bocskai töröktől kapott koronája…

 

Erdély és a Török Birodalom viszonyát döntően meghatározta, hogy az oszmán politika mindvégig vazallusának tekintette Erdélyt (hiszen Szulejmán szultán 1541-es hódoltatása egyértelművé tette, hogy a középkori Magyarország egysége széttöretett).

 

A Portától való függése elismeréseképpen Erdély 1542 óta adót fizetett. Szokássá vált, hogy az erdélyi rendek által megválasztott fejedelem csak a portai kinevező okirat, az ahdnáme, valamint a fejedelmi jelvények megérkezte után foglalhatta el trónját. Erdély fejedelme a belügyek intézésében teljesen szabad kezet kapott, a külügyekben azonban nem politizálhatott a Porta érdekeivel ellentétesen, de erőskezű fejedelmek idején az ország önálló külügyi tevékenységet folytatott. Ezek a külpolitikai akciók azután vagy megtorlásra kerültek, vagy szemet hunyt fölöttük a török politikai vezetés.

 

A 15-éves háború (1591-1606) folyamán Erdély a törökellenes keresztény összefogáshoz csatlakozva szakított a Portával, s ebben nem kis szerepe volt Bocskai Istvánnak, aki számos katonai vállalkozásban részt vett.

 

A harcok még sokáig elhúzódtak, de sem a Habsburg uralkodó, sem a szultán birodalma nem volt képes a háború nagyon súlyos terheit finanszírozni. Különösen vészterhes idők következtek Erdélyre, melynek kormányzása körül hatalmas zűrzavar támadt. Egyértelmű volt tehát, hogy Erdély a török függésből elszakadni képtelen. Ugyanakkor II. Rudolf támadást intézett a magyar rendek sarkalatos kiváltságai ellen, s nem egyet hűtlenségi perekben vádolt meg. Az elégedetlen magyar nemesség és a "vitézlő rend", valamint a törökellenes harcban szakadatlanul edződött szabadhajdúk tömegei az egykor Habsburg-párti, de most személyében megtámadott református tiszántúli nagyúr, Bocskai István zászlai alá sereglettek.

 

Bocskai István felkelése: a magyar rendi küzdelemsorozat nyitánya volt, amely elvezetett II. Rákóczi Ferenc személyéig és az 1703 és 1711 között tartó szabadságharcig.

 

Bocskai a hajdú fegyverekre támaszkodva sorozatos és villámgyors győzelmekkel visszaszorította a Habsburg uralmat. Hamarosan, 1604 őszén Erdély fejedelmévé választották, I. Ahmed szultán kinevező okirata is megérkezett, mely jóváhagyta Bocskai fejedelemmé való kinevezését. Sokáig úgy gondolták, hogy Bocskai gyors és látványos sikerei késztették a török uralkodót és környezetét, hogy királyi koronát küldjenek a fejedelem számára. Egy a közelmúltban előkerült követi útról szóló jelentés azonban arról tudósít, hogy valójában Bocskai kérte követei útján a szultántól a koronát, s Sztambulban ha nehezen is, de rászánták magukat. Nem volt ugyanis szokása az oszmán hatalomnak, hogy vazallusait királyi felségjellel ékesítse fel. "soha senkinek az Fényes Portárul koronát nem attak, csak botot és zászlót" - írja egy korabeli forrás.

 

Mégis 1605 novemberének második hetében nagy pompával rendezett találkozóra került sor, melyet a magyarok hagyományos középkori tanácskozóhelyén, a Pest melletti Rákosmezőn tartottak, s melyen a magyarok részéről Bocskai István fejedelem és kísérete, míg török részről a frissen kinevezett nagyvezér, Lalla Mohamed pasa, valamint számos magyarországi török előkelőség vettek részt. A nagyvezér miután nagy lakomát adott a magyarok tiszteletére, majd eztán titkos tárgyalást folytatott a fejedelemmel, amely némelyek szerint egy Bécs elleni nagyhadjárat tervét vázolta volna fel. Eztán került sor arra az aktusra, amely addig szinte példanélküli volt: Bocskait díszes szablyával felövezték, feladtak rá egy gazdagon díszített arany- és ezüstszálakkal hímzett palástot, majd a Török Birodalom második embere, Bocskai István fejére helyezte a szultán által küldött aranyos koronát. A gyönyörű ékszert a hagyomány szerint az utolsó bizánci császár viselte, illetve egy perzsa ötvös remekről volt szó, amely igen nagy becsben állott a szultán kincses kamarájában.

 

Lényeges, hogy mindenezek után egy hihetetlen fordulat következet, mikor Bocskai szépen megköszönve az ajándékot, kijelentette, hogy annak jogát nem ismerheti el a Szent Korona felett, s mivel azt II. Rudolf viseli, így maga sem lehet törvények szerint való koronázott királya Magyarországnak. A szultán által küldött koronát levéve fejéről átadta egy hűséges nemesének, reá bízva annak őrzését. A török követség, élén a nagyvezérrel mindezt csodálva bámulta. Bár nem tudható, de elképzelhető, hogy Lalla Mohamed pasa tudott Bocskai látványos, színpadias megnyilatkozásáról, hiszen megelőzően a titkos tárgyaláson, mindannak értelmét a fejedelem feltárhatta előtte. Mindez mi végre történt? Nagyon valószínű, hogy a Bocskai, mint Erdély és Magyarország választott fejedelme nem idegenkedett a nemzeti királyság gondolatától.

 

Az is bizonyosnak tűnik, hogy az oszmán hatalom szemében Bocskai István katonai sikerei révén igencsak felértékelődött, hiszen a törökök a hosszú 15-éves háború hadszínterein igen nagy vérveszteséget szenvedtek (ráadásul távol Ázsiában, a birodalom keleti határai mentén 1603-ban kiújult a Perzsia elleni háború, amely szintén nem kis anyagi és véráldozatot kívánt).

 

Mindenesetre a Portának elsődleges érdeke az volt, hogy a magyarokat a Habsburg uralkodó hűségéről eltérítse: "a török nemzet azt akarná, bárcsak a németek minket mindegyig levágának, avagy mi az németeket, mert ők annyival inkább erősödének hatalmas állapotjukban." Mindenesetre a hatalomvágytól fűtött és erősen inspirált Bocskai István is érzékelte, hogy ebbe a nagyhatalmi játékba a kicsiny és megfogyatkozott magyar nemzetet erőnek erejével belevetni nem szabad, s még a következő évben, 1606-ban a bécsi békében garantáltatta a Habsburg uralkodóval a magyar rendi kiváltságokat, majd közvetítésével megköttetetett a 15-éves háborút lezáró zsitvatoroki béke is.

 

A szultán által ajándékozott korona, az ún. Bocskai-korona, a fejedelem hamarosan bekövetkező halála után, annak egyik belső hívéhez, Homonnai Drugeth Bálinthoz került, majd annak halála után, nem sokára a Habsburg király emberei kobozták el az örökösöktől, s azóta is Bécsben, a Schaltkammer-ben őrzik.

 

 

1604 – 1605 – 1606


Bocskai István szerencsenapja (?)

 

…tehetnék fel a kérdést – ha már Nagy Szulejmán szultánnál augusztus 29-i kapcsán beszéltünk erről –, hiszen Bocskai István szabadságküzdelme 1604-be fényes sikerrel kezdődött az álmosdi rajtaütésben, s ez megnyitotta az utat egészen Kassáig.

 

1604. november 11-én hajdú – „angyalai” – élén harangzúgások mellett bevonult a nevezetes felső-magyarországi királyi városba.

 

1605. november 11-én Pest alatti mezőn – az egykori országgyűlések helyszínén – Rákosmezején találkozott a török nagyvezérrel, Lalla Mohamed pasával, aki a szultán „ajándékát” a Bocskainak készített koronát adta át neki.

 

1606. novemberében Bocskai megbízottai zsitvatoroki béke előkészítésében és rögzítésében „garantálják” – megegyezve a királlyal – a magyar rendi szabadságjogokat, és a vallásszabadságot. A zsitvatoroki béke zárta le a hosszú 15-éves háború küzdelmeit a Porta és a Habsburg-uralkodó között, s ezen belül a Bocskai-féle szabadságküzdelmet is. Egyszersmind a zsitvatoroki béke lefektetett elvei hosszú időre meghatározott etalonjává váltak a magyar rendek későbbi követeléseinek is….