"a mi régi szabadságunk bajnokai"

1605. december 12-én Bocskai istván erdélyi fejedelem megnemesíti Szabolcs vármegye déli részében, Kállón, Nánáson, Dorogon, Hadházon, Vámospércsen, Simán és Viden letelepült 9254 gyalogos hajdúját...

Az erdélyi fejedelem a nemesítő levelében "a mi régi szabadságunk bajnokainak" és "visszaadóinak" nevezi hajdúvitézeit, utalván arra, hogy az ő fegyvereik által érte el az egész magyar rendi társadalom kiváltságainak biztosítását. Bocskai kollektív nemességet adott a megtelepített hajdúk közösségének, de ez korántsem jelentette azt, hogy az egész hajdúság földhöz és privilégiumokhoz jutott volna. Ezért amikor Bocskai a küzdelmek sikerei után békére hajlott a császárral, a fegyveres hajdú vitézek nagy tömegei továbbra is a háborúság folytatását szerették volna, amelyről Illésházy István így számolt be, 1605 decemberében:

"Én ez ideig már Bécsben is volnék, de a hajdúság hogy megértette azt, hogy békességet akarunk végezni, fölzendültek és fenyegettek engem is, hogy levágnak, ha nekem találnak. Ők semmiképpen nem akarnak békességet."

"1605 végén Bocskai Istvánnak már mintegy negyvenezer különféle hajdúkatonasága volt. Ám ez a sok helyről származott és sokféle indítattású, fizetetlen hadinép a fegyverszünet beköszöntésével egyre kevésbé találta a helyét és egyre nyugtalanabbul tekintett a jövőbe. Bocskai privilégiumai az oldalán harcoló hajdúságnak csupán mintegy negyedét érintették. Tízezernél több hajdúkatona még optimális körülmények között sem számíthatott arra, hogy elhelyezést talál majd a végvárakban, ahonnan a magyar rendek mindenképpen ki akarták 'tudni' az idegen zsoldosokat. Az a mintegy húszezer hajdú, aki nem is alaptalanul látta bizonytalannak jövőjét, mindenáron folytatni akarta a hadakozást."

például Csomaközy András és Nagy Mátyás hajdúkapitányok 1605 decemberében támadást indítottak Árva vára ellen is. Thurzó György Árva birtokosa éppen Illésházytól kért segítséget, azonban azt a választ kapta: 'Nem birok velek, magam jószágát sem bízom megoltalmazni tőlek, nem hogy másét.'

 lásd. Nagy László: Hajdúvitézek. Bp. 1986. 170-171.

1604 decemberében Rimay János még azt írta Thurzó Györgynek,hogy a hajdúk "senkit sem kárral, sem nyomorúsággal nem illetnek a föld népe közül, parancsolván nekik, hogy veszteg legyenek..."

Érdemes azt is megemlíteni, hogy a Bocskai által megkezdett hajdútelepítések csak az első lépést jelentették. A XVII. század folyamán ezek a hajdútelepítések és privilégium osztások tovább folytatódtak. 1610. december 18-án Báthory Gábor erdélyi fejedelem (1608-1613) telepítette le Elek János hajdúkapitány 128 vitézét Bihar vármegyében, Hosszúaszón.