1611 - Vívni akar-e, vagy játszani?

Vívni akar-e, vagy játszani?

 

1611. július 8-án történt, hogy Báthory Gábor erdélyi fejedelem nagy vereséget szenvedett Brassó városa alatt Radu moldvai vajdától…

 

Báthory Gábor politikájában nagy terveket szőtt – noha számos ellenféllel számolnia kellett: egyrészt a magyarországi főúri szervezkedéssel, mely élén Forgách Zsigmond állott és a királyi Udvar hallgatólagosan támogatott, másrészt saját ellenzékével, akiket Bethlen Gábor vezetett, s akik ekkor jórészt mind a temesvári pasa „védőszárnyai” alá húzódtak, zúgolódott ellene a szászság és Brassó is ellenállt… Báthory hatalmi ambíciója azonban olyan magasba vágyott, hogy a Porta alá tartozó román vajdaságokat, mind Havasalföldet, mind Moldvát hódoltatta, s nem kevesebbről mint a lengyel királyi címről ábrándozott.

 

A nemrégiben legyőzött Radu moldvai vajda azonban új erőre kapott és az erdélyi hágókon titkon – mégis sokak által tudottan – bejött Erdélyországba.

„Radu vajda reggeli 8 órakor ért le a hegységből a Brassó előtti mezőre és csakhamar csatarendbe állította népét. 33 csapatba; 3000 fegyverest pedig tartalékként elrejtett a papírmalom mellett. Amikor Báthori váratlanul megpillantotta ellenfelét, ő is csatarendbe állította embereit és csúfosan megkérdezte Radu vajdától, mivégre jött? Vívni akar-e vele, vagy játszani? A két ellenséges sereg egymásnak ment. Radu vajda hősiesen tartotta magát – a nagy csata 11 órakor kezdődött –, de nagyon is gyönge volt, mert csak kevés emberrel harcolt, s így Báthori dandárja, 12 000 harcosával legyőzte és megfutamította. Népéből mintegy kétezren ott maradtak holtan a csatatéren. Báthori látván, hogy ő győzött, így kiáltott fel: nékünk adta az Isten! Ekkor valamennyien nekiálltak a halottak fosztogatásainak odahagyva soraikat. Amikor ezt Radu vajda elrejtett emberei észrevették, nem soká tűrhették, rettenetes ordítással előrontottak rejtekhelyükből, neki mentek Báthori dandárjának és tüzeltek rá, egy sem tévesztette el célját. Olyan keményen elagyabugyálták embereit, hogy Báthori ezután már nem győzelmet kiáltott, ha nem ezt: ’fut, ki futhat!’ Így érte vereség a büszke Báthorit nagy és tekintélyes seregével. (…) Radu pedig ezeket látva leborult lováról és hálákat adott Istennek, hangos szóval hirdetve, hogy nem ő, hanem a Mindenható verte meg Báthorit.”

 

Báthory Gábor

 

 lásd. Igaz története annak hogyan jött Báthori Gábor Szebenbe – írta egy ismeretlen szász polgár. In: Erdély öröksége III. Tűzpróba. 1603-1613. hn.én. 165-166.