Vívni akar-e, vagy játszani?

1611. július 8-án történt, hogy Báthory Gábor erdélyi fejedelem nagy vereséget szenvedett Brassó városa alatt Radu moldvai vajdától…

Báthory Gábor politikájában nagy terveket szÅ‘tt – noha számos ellenféllel számolnia kellett: egyrészt a magyarországi fÅ‘úri szervezkedéssel, mely élén Forgách Zsigmond állott és a királyi Udvar hallgatólagosan támogatott, másrészt saját ellenzékével, akiket Bethlen Gábor vezetett, s akik ekkor jórészt mind a temesvári pasa „védÅ‘szárnyai” alá húzódtak, zúgolódott ellene a szászság és Brassó is ellenállt… Báthory hatalmi ambíciója azonban olyan magasba vágyott, hogy a Porta alá tartozó román vajdaságokat, mind Havasalföldet, mind Moldvát hódoltatta, s nem kevesebbrÅ‘l mint a lengyel királyi címrÅ‘l ábrándozott.

A nemrégiben legyÅ‘zött Radu moldvai vajda azonban új erÅ‘re kapott és az erdélyi hágókon titkon – mégis sokak által tudottan – bejött Erdélyországba.

„Radu vajda reggeli 8 órakor ért le a hegységbÅ‘l a Brassó elÅ‘tti mezÅ‘re és csakhamar csatarendbe állította népét. 33 csapatba; 3000 fegyverest pedig tartalékként elrejtett a papírmalom mellett. Amikor Báthori váratlanul megpillantotta ellenfelét, Å‘ is csatarendbe állította embereit és csúfosan megkérdezte Radu vajdától, mivégre jött? Vívni akar-e vele, vagy játszani? A két ellenséges sereg egymásnak ment. Radu vajda hÅ‘siesen tartotta magát – a nagy csata 11 órakor kezdÅ‘dött –, de nagyon is gyönge volt, mert csak kevés emberrel harcolt, s így Báthori dandárja, 12 000 harcosával legyÅ‘zte és megfutamította. NépébÅ‘l mintegy kétezren ott maradtak holtan a csatatéren. Báthori látván, hogy Å‘ gyÅ‘zött, így kiáltott fel: nékünk adta az Isten! Ekkor valamennyien nekiálltak a halottak fosztogatásainak odahagyva soraikat. Amikor ezt Radu vajda elrejtett emberei észrevették, nem soká tűrhették, rettenetes ordítással elÅ‘rontottak rejtekhelyükbÅ‘l, neki mentek Báthori dandárjának és tüzeltek rá, egy sem tévesztette el célját. Olyan keményen elagyabugyálták embereit, hogy Báthori ezután már nem gyÅ‘zelmet kiáltott, ha nem ezt: ’fut, ki futhat!’ Így érte vereség a büszke Báthorit nagy és tekintélyes seregével. (…) Radu pedig ezeket látva leborult lováról és hálákat adott Istennek, hangos szóval hirdetve, hogy nem Å‘, hanem a Mindenható verte meg Báthorit.”

Báthory Gábor

 lásd. Igaz története annak hogyan jött Báthori Gábor Szebenbe – írta egy ismeretlen szász polgár. In: Erdély öröksége III. Tűzpróba. 1603-1613. hn.én. 165-166.