„vitézül szembe mentek vélek és az úr Isten úgy megszégyenítette Å‘ket a mieink által…”

Petneházy István hajdúkapitány gyÅ‘zelme

1620. december 2-án Bethlen Gábor erdélyi fejedelem hajdúi gyÅ‘zelmet arattak Petneházy István hajdúkapitány vezetésével a császáriak felett Magyaóvárnál…

„A fehérhegyi vereség nehéz helyzet elé állította Bethlent is. A csatában részt veÅ‘ magyarok ugyan csekély veszteséggel – és sok zsákmánnyal – épségben hazaérkeztek, de a fejedelem egyedül maradt a küzdÅ‘téren a diadalmas ellenséges erÅ‘kkel szemben, s ez ugyancsak kétségesé tette az eredeti politikai cél – a nemzeti monarchia – megvalósítását. Egyedül abban reménykedhetett, hogy a tél közelsége miatt a császáriak nem indítanak nagyobb ellentámadást, és a török megvédi Å‘t Erdély trónján. Mindenesetre készült a védelmi harcra, gyarapította a várható ellentámadás útjában fekvÅ‘, stratégiailag fontos várak Å‘rségét. November végén (Mosonmagyar)Óvárt erÅ‘sítette meg Petneházy István száz lovasával és Borbély András száz gyalogos hajdújával. Egry István – Nagykereki várának védelmezÅ‘je 1604-ben – és Bornemissza János – aki 1604 Å‘szén még Osgyánnál is harcolt – kétezer hajdúval a csallóközi bázist erÅ‘sítette.

December 2-án kisebb nyíltszíni összecsapásra került sor Bethlen katonái és a császáriak között. Petneházy mintegy ezernégyszáz lovassal kijött a várból és megtámadta az egyik császári tábort, amelyben – Bethlen szerint – ezer gyalog és ezer lovas volt: ’Kijövén Petneházy eleiben a két fÅ‘ kapitány az sík mezÅ‘re – írta a fejedelem a portai követnek – bízván a gyalogjokhoz, hogy reá menni nem mer a mi hadunk.’ Ám megcsalatkoztak, mert Petneházy hajdúlovasai ’vitézül szembe mentek vélek és az úr Isten úgy megszégyenítette Å‘ket a mieink által: az gyalogjában egy el nem ment, az lovasban is vágtak le többet 300 és fogtak száznál többet el.’ Ezután a harcászati siker után Bethlen tovább folytatta a védelmi vonal erÅ‘sítését.”

Bethlen Gábor erdélyi fejedelem zászlaja.

 lásd. Nagy László: Hajdúvitézek. Bp. 1986. 223-224.