„egy maga felért egy sereggel…”

1621. július 10-én az érsekújvári harcon az erÅ‘sséget ostromló császári had fÅ‘vezére a nevezetes és híres fÅ‘tiszt – a vallon származású – Buquoi generális a magyar vitézek kezében esett és megölték…

Még nevezetesebb és nagy hírre jutott hadi tett volt, mikor Bethlen katonái, a kor legismertebb és legnagyobb császári hadvezérének számító Buquoi tábornokot is levágták. 1621-ben a császáriak Érsekújvárt szorongatták, ahol Thurzó Szaniszló híres végvári tiszt, és a nevezetes és jeles hajdú fÅ‘kapitány, Horváth István védekezett. 1621. július 10-én, a császári sereg ostromtáborából egy élelemszerzÅ‘ sereg indult portyára, a várkapitány a várbástyáról látva az ellenség hadmozdulatát jelezte az alantasának, Horváth Istvánnak, aki azonnal riadót verettett, kb. 1200 lovassal utánuk eredt.

"A támadók élén a daliás termetű fÅ‘kapitány haladt négyszáz lovasával, Å‘ket követték a többiek. A 'szép sík mezÅ‘n' vitézül megharcoltak a császári lovasokkal, akik a hátrálás közben a harcrendbe felsorakozott háromszáz gyalog muskétásra vitték az üldözÅ‘ket. Eldördült a 'borzasztó' össztűz, sok magyart meg is lövöldöztek, de az életben maradottak egy ellenállhatatlan lovasrohammal elsöpörték a császári muskétásokat is; 'eltapodván a szép franczuz, spanyol, német cornétákat.' Egészen a császári tábor széléig űzték-vágták az ellenséget. Ekkor a híres Buquoi tábornagy általános riadót rendelt el a seregnek, és annak végrehajtásáig közvetlen törzskarával, mintegy háromszáz 'híres bajvívó lovagokkal', akik között sok volt a 'fÅ‘-fÅ‘ ember', nagy bátran a bajba jutott katonái segítségére robogott. A 'vasderekas' császári nehézlovasok félelmetes dübörgéssel törtek elÅ‘re. Horváth István diadalittas katonái azonban ezen a napon nem ismerték a félelmet, mert ezekre is bátran rátámadtak. Ezek a magyar végváriak ugyancsak mesterei lehettek a kardforgatásnak, mert az elbizakodott, híres bajvívó lovagok, a 'nagy tiszt viselÅ‘ urak' rövidesen meghátráltak."

A nevezetes császári tábornok lovát ledöfték, kíséretét levágták, vagy megszalasztották, a hÅ‘s generális gyalogosan tovább harcolt, végül fogságba esett. Mivel azonban a küzdelem közvetlenül a császári ostromtábor szélén kavargott, ezért az a két vitéz, aki Å‘rizte, attól tartva, hogy esetleg kiszabadulhat, inkább ledöntötték és megölték értékes foglyukat. A csatában Horváth István fÅ‘kapitány vitézei levágtak több mint 500 császári katonát, és csak három fÅ‘kapitány rangú tisztet hagytak életbe, azokat hurcoltak fogságba. Longueval Buquoi tábornok, immár a második császári fÅ‘tiszt volt, aki a magyarokkal való csatában vesztette életét, s halála igen érzékeny veszteséget jelentett a császárnak, mivel Buquoi tábornokot olyan bátor és nagy tudású katonának tartották, hogy azt mondották róla: "egy maga felért egy egész sereggel."

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat

Említettük már, hogy Buquoy támadólagos elÅ‘nyomulása közben május 29-én Érsekujvár alá érkezett s miután az a megadás iránti felszólításnak eleget nem tett, hozzáfogott a vár rendszeres ostromához.

Július 10-én Buquoy mintegy 1200 lovassal és 300 gyalogossal kiindult a táborból, az egyik verzió szerint azért, hogy a vár körülzárását teljessé tegye, más adatok szerint azért, hogy a takarmányozásra kiküldött osztagokat födözze. Thurzó Szaniszló ezt észrevevén, 1200 lovast rendelt ki az esztergomi kapun át a németek visszaverésére. Ez a had „tíz seregben alakulva” egy-egy sereg (vagyis csapattest) 120 lovast számlálva, indult útnak. Horváth István, aki ekkor szintén a várban tartózkodott, 400 lovassal ment „elÅ‘ljáróban” s utána a sereg többi része.

Buquoy lovassága harcrendben, ütközetre készen várta a kitörÅ‘ magyarokat, a német gyalogság ellenben jóval hátrább fekvÅ‘ leshelyen maradt vissza, miközben Buquoy maga fÅ‘bb tisztjei és 300 lovas kíséretében hadának zömétÅ‘l kissé távolabb tartózkodott.

A kirohanó magyar lovasság habozás nélkül rávetette magát Buquoy lovas zömére, mely megveretvén, az üldözÅ‘ magyarokat a 300 muskétás leshelye felé csalogatta, akik golyózáporral fogadták Horváth kopjásait. De ezek hatalmas irammal elÅ‘retörve és az ellenség puskatüzét föl sem véve, eltiporták „az szép franczus, spanyol, német cornétákat s azokat a tábor széléig vágták.”

Közben Buquoy kikülönített hadával övéinek segítségére sietett, ezt azonban vesztére tette, mert a magyarok ezt az újonnan harcbalépÅ‘ csoportot is megtámadták, megfutamították, miközben Buquoyt foglyul ejtették. E nagyszabású lovas harc utolsó mozzanata már a császári tábor közelében játszódott le s a magyarok látván, hogy az abban felriasztott gyalog és lovas csapatok ütközetre készen ellentámadásra készülnek, önként megkezdték a visszavonulást.

Közben az a két harcos – írja Olchváry, id. m. 552. old. – aki Buquoyt fogva tartotta, – afölötti aggodalmában, hogy a túlnyomó erÅ‘vel szemben megfordul a hadiszerencse, s a fogoly menekülni fog – Buquoyt fölkoncolta. Hasonló sors érte a fogságba került többi tiszteket. – Ezen ritka bravurral végrehajtott lovassági ütközet délelÅ‘tt 10 órakor kezdÅ‘dött s 11 óra után ért véget, s bevezetését képezte ama nagy horderejű katasztrófának, mely ennek kapcsában a császári sereget érte. – A németekbÅ‘l 3 fÅ‘tiszt élve került fogságba s 500 java lovas elesett; a magyarokból 2 elesett, 8 megsebesült. Az ütközetben részt vett magyar csapatok háborítlanul tértek vissza Ujvárba.

forrás: Bánlaky József: A magyar nemzet hadtörténete. XV/5. számú melléklet