1650 - Katonaparasztok kötelességei

„…megparancsoltuk, hogy minden egy-egy lovó katona egy jó lovat, egy pár pisztolt és ahhoz karabint tartson, hogy török hírkor szükségnek idején, éjjel avagy nappal, az hova kivántatik, azonnal felülvén, jobb módjával tehetsége szerént az töröknek ellene álljon és álhasson.”

 

1650. október 25-én írt levelében gróf Zrínyi Miklós rendelkezett arról, hogy a birtokain élő katonaparasztoknak, miféle kötelességeik vannak…

 

Nagyon jól tudjuk, hogy a közrendűeknek "könnyen" társadalmi felemelkedést kínált, ha maguk is "kardot kötöttek", avagy "felültek"(ti. a lóra szállva fegyveresen indultak valamely dominus zászlaja alá). Ennek meglehetősen régi hagyománya volt Magyarországon. S bizton állíthatjuk, hogy ennek éppen a "török veszedelem", s mindaz mi azzal együtt járt; ordíts ha farkasokkal laksz! – idézzük Takáts Sándor után –, vagyis a közbiztonság elégtelen volta is megkövetelte, hogy nagyobb tömegek tartsanak fegyvert, s egyáltalán valamelyes katonai rendbe szervezzék magukat.

 

A hajdúk mellett a katonaparasztok szerepe is jelentős; a földesurak gyakran éltek velük: sokan tartozásaikat, vagy más járandóságaikat váltották ki így. A Nádasdy-, Batthyány-, Zrínyi- vagy éppen a Rákóczi-birtokokon szintén számos esetben találkozhatunk velük. Zrínyi Miklós 1650. október 25-én, Csáktornyán kelt levelében emígyen írt parancsot a birtokain élő muraközi katonaparasztoknak:

"Mindeneknek, az kinek illik, adjuk tudtokra ez levelünknek rendiben, hogy mi tekentvén hazánk javát, hasznát és előmenetelét, s ennek az mi Muraközünknek török ellen való állását és könnyebbségét, adtunk goricsanyi, gyurgyanci földeket és hudosáni tizenkilenc fertált az mi faluinkban lakozandó katonáinknak, közönségessen illyen szabadságot, tudniillik Tarrodi Farkas, Bálint kapitány Uraimék és az mi csáktornyai udvarbíránk az megnevezett faluink földeit az katonák köziben egyenlőképpen kiosszák, megparancsoltuk, hogy minden egy-egy lovó katona egy jó lovat, egy pár pisztolt és ahhoz karabint tartson, hogy török hírkor szükségnek idején, éjjel avagy nappal, az hova kivántatik, azonnal felülvén, jobb módjával tehetsége szerént az töröknek ellene álljon és álhasson. Az megnevezett szántóföldeket és heleket, hogy ki-ki szabadon élhessen és bírhassa várunkhoz mindennemű jövedeliunk (?) beszolgáltatása és robotolása nélkül, adtuk és megengedtük, hozzá adván azt is, hogy minden katona idején meglássa, hogy ha ezután is olyan találtatnék, aki ló vagy fegyver nélkül lenne és szolgálathoz elégtelennek találtatnék, mink ezután is az olyantúl az jószágot elvesszük, az ki helette szolgálhat és érdemes leszen, annak adjuk és eresztjük, kinek nagyob bizonságára adtuk kezünk írásával megerősített és szokott pecsétünkkel bepecséltettetett levelünket. Datum in nostra Csaktornya die vigesima quinta Octobris, Anno millesimo, sexcentesimo, quinqugesimo. Comes Nicolaus a Zrin Banus."

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. – kézirat

 

A muraközi uradalom katonaparasztjainak. In: Zrínyi Miklós válogatott levei. Bp. 1997. 55.

N. Kiss István: A muraközi régió kettős katonai szerepe a 17. században (Végváriak és katonaparasztok). In: Végvár és régiók. Szerk. Petercsák Tivadar és Szabó Jolán. Eger. 1993. 123-144.