1650 - Magyar harcrend a XVII. század derekán

Magyar harcrend a XVII. század derekán:

 

egy erdélyi főnemes, Haller Gábor – aki az erdélyi fejedelmet, mint váradi főkapitány szolgálta –, tömör taktikai instrukcióit a XVII. század közepéről, éppen Zrínyi Miklós korából: 

 

- A gyöngébb megyei hadak ne egymás mellett sorakozzanak fel; vagy a fizetett hadak közé, vagy a fizetett és a székely hadak közé kell állítani őket.


- Egy lovassereg mellé mindig egy gyalogsereg kerüljön.


- A dandár, azaz a fősereg lovasokból álljon, s ez legyen a legnagyobb csapattest.


- A szárnyakra is jó nagy lovasseregeket kell állítani.


- Az ágyúkat középre és a két szélre kell elhelyezni.


- A nagy csapattestek nem jók, mert nem tudnak kitérni, de a törökök ellen szükség van rájuk, mert azok is nagy tömegben állítják fel csapataikat.


- A tartalék ne nagy tömegű, hanem erős csapat legyen.


- A zászló elé két "rend" kopjást állítsanak, s minden zászló mellé két legényt állítsanak.


- Visszavonuláskor az elővédbe osztott erősebb had járjon hátul, s a korábbi hátvéd elől. Ilyenkor a könnyűfegyverzetű oldalvédek szintén járjanak hátrább.


- Ha közel az ellenség, Jézus kiáltás után háromszor kell ágyúból lőni, s ekkor kell a hadaknak "felölni", azaz hadrendbe állni.


- A hadaknak mindig a tágasabb utakat kell választani, még akkor is, ha az kerülőt jelent.


- Ha lehet idejében le kell a hadat "szállítani", azaz élelemért mehessenek a katonák és a lovak pihenhessenek, de ha víz nincs a közelbe, tovább kell menni.


- Ha a hely megengedi, néhány sereget lesbe kell állítani.


- Ha domb, halom van a tábor közelében, azt az ellenségnek nem szabad átengedni.


Amerre a hadsereg haladni fog, arra ne küldjenek zsákmányosokat.



(forrás: B. SZABÓ János – SOMOGYI Győző: Az erdélyi fejedelemség hadserege.)