Magyar harcrend a XVII. század derekán:

egy erdélyi fÅ‘nemes, Haller Gábor – aki az erdélyi fejedelmet, mint váradi fÅ‘kapitány szolgálta –, tömör taktikai instrukcióit a XVII. század közepérÅ‘l, éppen Zrínyi Miklós korából: 

- A gyöngébb megyei hadak ne egymás mellett sorakozzanak fel; vagy a fizetett hadak közé, vagy a fizetett és a székely hadak közé kell állítani Å‘ket.

- Egy lovassereg mellé mindig egy gyalogsereg kerüljön.

- A dandár, azaz a fÅ‘sereg lovasokból álljon, s ez legyen a legnagyobb csapattest.

- A szárnyakra is jó nagy lovasseregeket kell állítani.

- Az ágyúkat középre és a két szélre kell elhelyezni.

- A nagy csapattestek nem jók, mert nem tudnak kitérni, de a törökök ellen szükség van rájuk, mert azok is nagy tömegben állítják fel csapataikat.

- A tartalék ne nagy tömegű, hanem erÅ‘s csapat legyen.

- A zászló elé két "rend" kopjást állítsanak, s minden zászló mellé két legényt állítsanak.

- Visszavonuláskor az elÅ‘védbe osztott erÅ‘sebb had járjon hátul, s a korábbi hátvéd elÅ‘l. Ilyenkor a könnyűfegyverzetű oldalvédek szintén járjanak hátrább.

- Ha közel az ellenség, Jézus kiáltás után háromszor kell ágyúból lÅ‘ni, s ekkor kell a hadaknak "felölni", azaz hadrendbe állni.

- A hadaknak mindig a tágasabb utakat kell választani, még akkor is, ha az kerülÅ‘t jelent.

- Ha lehet idejében le kell a hadat "szállítani", azaz élelemért mehessenek a katonák és a lovak pihenhessenek, de ha víz nincs a közelbe, tovább kell menni.

- Ha a hely megengedi, néhány sereget lesbe kell állítani.

- Ha domb, halom van a tábor közelében, azt az ellenségnek nem szabad átengedni.

Amerre a hadsereg haladni fog, arra ne küldjenek zsákmányosokat.

(forrás: B. SZABÓ János – SOMOGYI GyÅ‘zÅ‘: Az erdélyi fejedelemség hadserege.)