Esterházy László...

Vérük hullásával elnyert dicsÅ‘séget példázza egy szűk század múltán az Esterházyak példája is. 1652-ben a vezekényi csatában, melyet Musztafa béggel vívtak, (akit nagyon beszédesen Rabló bégnek neveztek), négy Esterházy is oda veszett. ErrÅ‘l Esterházy Pál, a költÅ‘ és hadvezér Zrínyi Miklós barátja és fegyvertársa így számolt be:

„...nagyobb része penig bátyám uram seregére, majd kétezerig való török; kikkel jól összvelövöldözvén s alkalmas török is hullván le, végre a kevés magyarság megtolattatott, ahol az bátyám uram azon Zöldfikár névÅ‘ lován ülvén, kit nekem ígért vala, együtt menvén Esterhási János urammal, s Marci névÅ‘ inasával s vagy húsz lovassal, egy nagy sáros pataknak szoríttatott, ahol a ló megesvén véle, gyalog sokáig harcolt s két törököt is vágott le. Végtére a sok sebtÅ‘l ellankadván, életét dicsÅ‘séggel letette azon körülötte álló szolgáival együtt, estve hat és hét óra közben, kit Isten nyugosszon az örök életben. Másnapra kelve, fölkeresvén a testeket, találták szegény bátyám uramot, Esterhási Ferenc, Tamás és Gáspár uraimékkal együtt, kik mindannyian vitézül veszének el Istenekért s hazájokért. Az szegény bátyám uram szolgái közül negyvenötön vesztenek az harchelyen s sokan sebesedtenek. Az testeket penig mind megfosztva találták, csupán csak szegény bátyám uram testén az imeg, lábravaló és nadrág maradván meg. Volt pedig huszonöt seb rajta, ki lövés, ki szúrás, ki vágás.”

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat

Eszterházy Pál: Mars Hungaricus. Ford: Iványi Emma. In: ZK III. 318.

gróf Esterházy László képe Somogyi GyÅ‘zÅ‘ Magyar HÅ‘sök Arcképcsarnokában.

A gróf a vezekényi csatában halt hÅ‘si halált.

1652. november 26-án országos gyász közepette temették el Nagyszombaton azt a négy Esterházy-fiút, köztük a legidÅ‘sebbet Esterházy Lászlót, akik még az év nyarának végén, birtokaik védelmében Vezekénynél csatát vívtak Musztafa nógrádi béggel (Rabló bég), s az ütközetben számos vitézükkel egyetemben elestek.