1652 - Vezekényi csata

Életüket letették a Haza oltárán...

 

1652. augusztus 25-én zajlott le a vezekényi csata, ahol Musztafa nógrádi bég, a Rabló bég csapataival harcoltak meg a birtokaik védelmébe kelt Esterházyak és vitézeik. A küzdelemben elűzték ugyan a törököt, de maguk is nagyon jelentős veszteséget szenvedtek, s a küzdelem azért jutott országos hírnévre, mert a harcban több Esterházy-fivér is halva maradt.

 

A képen gróf Esterházy László, a vezekényi hősök egyike. Erről Esterházy Pál Mars Hungaricusában:

„...nagyobb része penig bátyám uram seregére, majd kétezerig való török; kikkel jól összvelövöldözvén s alkalmas török is hullván le, végre a kevés magyarság megtolattatott, ahol az bátyám uram azon Zöldfikár névő lován ülvén, kit nekem ígért vala, együtt menvén Esterhási János urammal, s Marci névő inasával s vagy húsz lovassal, egy nagy sáros pataknak szoríttatott, ahol a ló megesvén véle, gyalog sokáig harcolt s két törököt is vágott le. Végtére a sok sebtől ellankadván, életét dicsőséggel letette azon körülötte álló szolgáival együtt, estve hat és hét óra közben, kit Isten nyugosszon az örök életben. Másnapra kelve, fölkeresvén a testeket, találták szegény bátyám uramot, Esterhási Ferenc, Tamás és Gáspár uraimékkal együtt, kik mindannyian vitézül veszének el Istenekért s hazájokért. Az szegény bátyám uram szolgái közül negyvenötön vesztenek az harchelyen s sokan sebesedtenek. Az testeket penig mind megfosztva találták, csupán csak szegény bátyám uram testén az imeg, lábravaló és nadrág maradván meg. Volt pedig huszonöt seb rajta, ki lövés, ki szúrás, ki vágás.”

 

(forrás. Szerecz Miklós: A vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kéziratban, lásd. Eszterházy Pál: Mars Hungaricus. Ford: Iványi Emma. In: ZK III. 318.)

 

A Horatiustól származó szállóige, a kép alatt, a választott jelmondat, melynek magyar fordítását így mondhatjuk: "Fortes creantur fortibus et bonis", csak erős fiakat nemzenek az erős atyák. Amikor a szigetvári hős dédunokája, az ifjú Zrínyi Miklós grófot 1636-ban itáliai útján, Rómában VIII. Orbán pápa fogadja, akkor megajándékozta "a maga latin nyelvű verses kötetével", amelybe ez az idézet volt beírva dedikációként.

 

Lásd. KOVÁCS SÁNDOR Iván: A "Syrena" és a szobor. hn. én. 30.