„…az én úri emberségemért a szegény kezeseket ne bántsa…”

 az adott szó hatalma nem tréfabeszéd.

1657. április 23-án kelt Szigetvárban az a levél, melyet bizonyos Kanizsai Ahmed olajbég – vagyis parancsnok-helyettes – írt gróf Batthyány Ádám Dunántúli FÅ‘kapitányhoz, egy foglyul esett tiszttársa, a „szigetvári Fisek Mehemet odabasa” ügyében…

A levél nagyon sok szempontból érdekes és árulkodó írás: egyrészt újabb bizonyítéka annak – amit a kutatások alaposan felszínre hoztak –, hogy a végváriak magyar oldalon (is) és köztük a fÅ‘tisztek (is), éppen jelesül Batthyány Ádám nagyon jelentÅ‘s fogoly- és rabszedést, illetve sarcszedést folytatott… mástekintetben a levél érdekessége az, hogy a szigeti török fÅ‘tiszt, mint „jó szomszédját” tisztelteti a grófot, és az Å‘ becsületes hírére-nevére kéreti, hogy a visszamaradt rabokon – kezeseken – e nevezett török rab, a szigeti „odabasa” (janicsártiszt) késedelmes visszatérése miatt semmi bántódás ne essék; ti. a levél harmadik és legizgalmasabb árulkodó momentuma pedig az, hogy az eltávozott és sarcukat, váltságukat gyűjtÅ‘ rabok (mindkét oldalon) maguk után kezeseket adtak, saját rabul esett bajtársaik közül, s ha valaki késlekedett, hamiskodott, avagy – égbe kiáltó bűn – nem tért vissza az adott szóra, akkor e kezeseket a fogvatartóik irgalomnélkül kínozták, csonkolták… egyszóval az eltávozott rab hitszegését sok ártatlan és hűséges bajtárs fogai, ujjai, fülei, vagy szemei bánták. Nem volt tréfa dolog. S ennek a kezességnek a „szentségét” senki nem szeghette meg. Aki így tett, örökre elvesztette jó hírét, nevét és azontúl, hogy megvetés tárgya lett – bármely – vitézek sorában, valószínűleg a kárvallottak – vagy azok társainak – véres és kegyetlen bosszújával is számolhatott…

„Kanizsai Ahmed olajbég Batthyány Ádámhoz

Isten áldja Nagyságodat!

Megérkezett Sziget várába és esék értésemre, hogy Nagyságod bocsátotta ki kezességen a Nagyságos szigetvári Fisek Mehemet odabasa nevű rabját bizonyos hagyott napokig, hogy Nagyságodnak vigyen sarcába úrnak való portékát. De mivel az eszéki vásárban nem talált úrnak való egyebet egy szÅ‘nyegél, ím azt is felküldöttük a dervis rabtól. Ezért a Fisek rabnak kellett oda alá menni uraknak való portékáért, amely helyben feltalálja.
Kérem azért Nagyságodat, hogy az én úri emberségemért a szegény kezeseket ne bántsa, ha a hagyott napja a rabnak el is múlik, mivel nem tudjhatjuk, mikor érkezik a rab haza. De mikor hazaérkezik, egy nap sem hagyjuk idehaza múlatni, akár nappal, akár éjjel érkezik, felküldjük Nagyságodhoz azzal a portékával. Két úrnak valót is hozhat, csak addig a kezeseket ne bántsa Nagyságod. E kértemet cselekedje meg Nagyságod. Én is, amire Nagyságod kér, örömest szolgálok a szomszédban. Ennek után Isten tartsa Nagyságodat!
Én a tekintetes Kanizsai Ahmed Alajbég szolgálok Nagyságodnak, mint Nagyságos gróf Úrnak.
Ex Zygetvár, 1651. 23. die Aprili secundum vetum.”

Szigetvári levelek a Hódoltság korából. ford. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 111.