Becsület, bajtársiasság és rabság

- avagy bajban mutatkozik meg a barát: "...emberségrÅ‘l példát."

1658. március 16-án datált az a mindkét fennmaradt levél, amely egy bizonyos Hasszán nevű szigetvári török vitéz váltsága ügyében ment gróf Batthyány Ádámhoz, Dunántúli FÅ‘kapitányhoz - jeles magyar fÅ‘tiszthez - s mely leveleket egy kanizsai török tiszt, Ahmát Ali bég írta volt. Az, akirÅ‘l szól - a szigetvári Hasszán - kevésbé ismert a történelem homályából, de annyi a levélbÅ‘l jól kitetszik, hogy nem egyszerű közrendű oszmán vitézrÅ‘l van szó. Bizonyosan látható ez mindabból, hogy kiáll érte és kezességet vállal mind a magyar rabtartók, mind a török hitelezÅ‘k felé eme nevezett kanizsai török tiszt, Ahmát Ali bég (rangjában kb. a mai ezredesi rangnak megfelelÅ‘). Ugyanakkor abból is jól kitetszik Ahmát Ali bajtársiassága a szigeti török rabbal, hogy milyen értékes sarcot küldet át Batthyány udvarába - olyat, amelyet még felettese, a kanizsai pasa sem nézett jó szemmel...

Azontúl állítható, hogy e bizonyos Hasszán szintén magas beosztású török tiszt volt Szigetváron, hiszen a Batthyányhoz vitt párduc- s a késÅ‘bbre ígért tigrisbÅ‘r kacagány, avagy az aranyos szerszámmal ellátott "jó futó és ugró ló" ugyancsak nem kicsiny váltság értéket jelentettek és közrendűtÅ‘l, altiszttÅ‘l (ki maga sem hordhatott efféle díszt) nem is követeltek ilyet rabtartói, melynek elÅ‘teremtése valóságosan is kisebb vagyonszámba ment.

A levélnek külön érdekessége - de egyáltalában nem egyedül álló ebben a korszakban - a kanizsai török tiszt szívélyes hangja és üdvözlete Batthyány Ádámhoz, aki a "szomszéd várból", a frontvonalból igen jól ismerhette Å‘t, s vélhetÅ‘en vitézi szavát, kezességét a szigeti török bajtársáért garanciának tekintette. Íme mindkét levél tartalma:

"Ím a szegény szigetvári Hasszánt fölküldtem minden sarcával, de olyan portékát vitt Nagyságodnak, hogy soha a pasa és a sereg sem akarta megengedni, hanem bizony éjjel lopva küldtem ki. A sarcában íme egy párducbÅ‘rt küldtem Nagyságodnak. A tigirsbÅ‘réért én leszek kezes Nagyságodnak érette, hogy azt is becsülettel megküldi.

Isten éltesse Nagyságodat!
Nagyságodnak a szomszédban örömmel szolgál

Kelt Kanizsa vég-házában die 16. Martii anno 1658

Ahmet Ali bég

A szegény szigetvári Hasszán felÅ‘l ím Nagyságodnak minden sarcot megküldtem. Elég szegénységgel tette. Mástól kamatos pénzt kért fel, hogy csak igazat mondhasson Nagyságodnak, minthogy eddig sem járt semmi hazugsággal. Nagyságodnak egy jó lovat küldtem tÅ‘le. Egészséges, friss, aranyos szerszámmal. Jó ugró, jó futó. Drágán vette szegény, maga is hitelbe. Én lettem érte a kezes. Ha onnan megszabadul, ismét kalodába teszik, ha a ló árát meg nem hozza.
Nagyságodnak szomszéd vitéz úr barátja

Költ Kanizsa végvárában 16 Martii anno 1658

Ahmet Ali bég

A levél szövege olvasható: Szigetvári levelek a Hódoltság korából. ford. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 112.

A képen annyi azonosság van, hogy magyar vitézek török rabokat visznek - éppen Tata várába (amely a háttérben látszik), az ábrázolás a XVII. század végén készült.