1658 - "emberségből példát"

Becsület, bajtársiasság és rabság

- avagy bajban mutatkozik meg a barát: "...emberségről példát."

 

1658. március 16-án datált az a mindkét fennmaradt levél, amely egy bizonyos Hasszán nevű szigetvári török vitéz váltsága ügyében ment gróf Batthyány Ádámhoz, Dunántúli Főkapitányhoz - jeles magyar főtiszthez - s mely leveleket egy kanizsai török tiszt, Ahmát Ali bég írta volt. Az, akiről szól - a szigetvári Hasszán - kevésbé ismert a történelem homályából, de annyi a levélből jól kitetszik, hogy nem egyszerű közrendű oszmán vitézről van szó. Bizonyosan látható ez mindabból, hogy kiáll érte és kezességet vállal mind a magyar rabtartók, mind a török hitelezők felé eme nevezett kanizsai török tiszt, Ahmát Ali bég (rangjában kb. a mai ezredesi rangnak megfelelő). Ugyanakkor abból is jól kitetszik Ahmát Ali bajtársiassága a szigeti török rabbal, hogy milyen értékes sarcot küldet át Batthyány udvarába - olyat, amelyet még felettese, a kanizsai pasa sem nézett jó szemmel...

 

Azontúl állítható, hogy e bizonyos Hasszán szintén magas beosztású török tiszt volt Szigetváron, hiszen a Batthyányhoz vitt párduc- s a későbbre ígért tigrisbőr kacagány, avagy az aranyos szerszámmal ellátott "jó futó és ugró ló" ugyancsak nem kicsiny váltság értéket jelentettek és közrendűtől, altiszttől (ki maga sem hordhatott efféle díszt) nem is követeltek ilyet rabtartói, melynek előteremtése valóságosan is kisebb vagyonszámba ment.

 

A levélnek külön érdekessége - de egyáltalában nem egyedül álló ebben a korszakban - a kanizsai török tiszt szívélyes hangja és üdvözlete Batthyány Ádámhoz, aki a "szomszéd várból", a frontvonalból igen jól ismerhette őt, s vélhetően vitézi szavát, kezességét a szigeti török bajtársáért garanciának tekintette. Íme mindkét levél tartalma:

 

"Ím a szegény szigetvári Hasszánt fölküldtem minden sarcával, de olyan portékát vitt Nagyságodnak, hogy soha a pasa és a sereg sem akarta megengedni, hanem bizony éjjel lopva küldtem ki. A sarcában íme egy párducbőrt küldtem Nagyságodnak. A tigirsbőréért én leszek kezes Nagyságodnak érette, hogy azt is becsülettel megküldi.


Isten éltesse Nagyságodat!
Nagyságodnak a szomszédban örömmel szolgál


Kelt Kanizsa vég-házában die 16. Martii anno 1658


Ahmet Ali bég


A szegény szigetvári Hasszán felől ím Nagyságodnak minden sarcot megküldtem. Elég szegénységgel tette. Mástól kamatos pénzt kért fel, hogy csak igazat mondhasson Nagyságodnak, minthogy eddig sem járt semmi hazugsággal. Nagyságodnak egy jó lovat küldtem tőle. Egészséges, friss, aranyos szerszámmal. Jó ugró, jó futó. Drágán vette szegény, maga is hitelbe. Én lettem érte a kezes. Ha onnan megszabadul, ismét kalodába teszik, ha a ló árát meg nem hozza.
Nagyságodnak szomszéd vitéz úr barátja


Költ Kanizsa végvárában 16 Martii anno 1658


Ahmet Ali bég

 

A levél szövege olvasható: Szigetvári levelek a Hódoltság korából. ford. Molnár Imre. Szigetvár. 1982. 112.

 


A képen annyi azonosság van, hogy magyar vitézek török rabokat visznek - éppen Tata várába (amely a háttérben látszik), az ábrázolás a XVII. század végén készült.