1660 - Nagyvárad ostroma

"s a mieink is Jézus, ídvezítőnk szent nevének segítségül való hívásával ellenek támadtak vala."

Nagyvárad ostroma...

 

1660. augusztus 24-én a török ostromló had sikerrel robbantja fel aknáit a hetek óta vívott Várad bástyái alatt, az elkövetkező rohamot azonban a védők sikerrel visszaverik...

 

Szalárdi János krónikájában a szemtanú hitelességével számol be arról, hogy a török aknászok sikeres munkája nyomán hatalmas robbanással és robajjal repül levegőbe és omlik össze két bástya is (az Aranyos- és Veres-bástyák alatt robban a török akna). A janicsárok már mind készen állnak a rohamra, és "sűrű 'Allah, Allah!' kiáltásokkal ostromnak indulának." Azonban a védők megfáradtan is éberek és mindvégig a töréseken vannak éjjel-nappal, "s a mieink is Jézus, ídvezítőnk szent nevének segítségül való hívásával ellenek támadtak vala." A török támadók bár a töréseken mind bejöttek és zászlóval törtek előre, de a magyarok mind a zászlókat elragadták és számos török fejet szedve, visszaverték a támadást. Szalárdi arról is szól, és ezt is méltatlanul feledte - akárcsak a váradiak hősiességét - a későbbi közvélemény, hogy az elesett és sebesült férfiak helyére itt is a nők állotta, ugyanolyan vitézséggel, akárcsak Egerben...

 

vö. Szalárdi János: Siralmas magyar krónika. In: Magyar gondolkodók 17. század. Bp. 1979. 849-851.