1661 - Elmélet és gyakorlat

Aliter in theoria, aliter in praxi, avagy más az elmélet, és más a gyakorlat

 

Szerepet játszott egy hadsereg sikerében a csapatszellem, a katonák morálja, az, hogy mennyiben tudatosult, hogy a katonák miért is küzdenek, de mondhatjuk, hogy legalább olyan fontos volt – ha nem döntően fontosabb –, hogy milyen volt a fegyverzet, a felszerelés, az ellátás, és milyen volt az a szilárd gazdaság, amely adójából egy reguláris hadszervezetet eltarthatott, hiszen jól tudható: "Bellum sine milite, miles sine pecunia, pecunia sine tributo subsistere nequit", avagy nincsen háború katona, katona pénz, pénz pedig adózás nélkül." Vagyis azt a rövid, de velős igazságot, amelyet Montecuccolinak tulajdonít az utókor, hogy a háborúhoz három dolog szükséges: pénz, pénz, pénz. Amely gondolta azonban nagyon is közismert és kézenfekvő volt, hiszen Zrínyi ugyanebben az értelemben írta: "Szükséges királynak az adó, főképpen olyan királynak, mint Mátyás volt. Neque quies gentium sine armis, neque arma sine stipendiis, neque stipendia sine tributis haberi queunt /Nincs a népnek nyugalma hadsereg nélkül, nincs hadsereg zsold nélkül és zsold adók nélkül./" 

 

Nem mellékes szempont, sőt döntően befolyásolta nem csupán az egyes katonai akciókat, a hadseregek működését, de gyakran a háborúk kimenetelét is, hogy milyen volt a csapatok ellátottsága: mennyi élelmiszert és takarmányt kaptak, megfelelően el tudták-e látni magukat, elegendő-e a zsold? Jól láttuk, hogy a magyarországi hadszíntéren harcoló katonaság (legyen az akár nyugati zsoldos, akár magyar) gyakori rablásai és erőszakosságai nem csupán a "háború természeté"-ből, az "ököljog"-ból adódtak, hanem abból is, hogy a katonaság ellátása enyhén szólva is, nem volt megfelelő. Ez azonban nem sajátosan magyarországi jelenség volt, hanem mondhatni e korszak sajátja.

 

Említettük már, hogy Zrínyi és Rákóczi egyaránt foglalkoztak a regularizálás kérdésével, és ezt tartották Magyarország felszabadulásának és függetlenségének zálogának. A tapasztalt őket igazolta. Mindazonáltal megvalósítása a legnehezebb teendők közé tartozott, s nem csupán a "vitézlő rend" makacs ellenállása miatt, de azért is, mert mindez olyan összetett és soktényezős feladat volt, amelyhez figyelembe kellett venni az ország anyagi erőit, és koncentrálni a forrásokat egy korszerű hadsereg felszereléséhez. 

 

Zrínyi befejezetlen művében a Tábori Kis Tractában – amelyben többek között kimutatható Basta és Adam Friedrich Fraytag hadtudományi írók műveinek ismerete –, nem csak arról szól, hogy milyen nagy létszámú legyen az állandó hadsereg, de annak precíz rendjét is megadta, valamint azt a pénzösszeget is, amellyel e hadsereget finanszírozni kell. Zrínyi véleménye szerint a hadak élén a főgenerálnak kell állnia, akit "igazán magyarul hadnagynak kell híni", ettől függenek a sereg katonái: tisztek, altisztek és közvitézek. A lovasság és gyalogság felosztását egyaránt ezredekbe adja meg, mégpedig úgy, hogy egy ezredben 10 zászló, avagy század, ebben pedig mind a gyalogoknál, mind a lovasoknál 120 fő szolgáljon. Minden gyalogszázadban 40 fő kopjás és 80 fő muskétás legyen. A gyalogság rendje a svéd modellhez igazodik, mint Zrínyi írja: "Ezt vétetett Gustavus Adolphus hadi rendtartásából." Ezentúl rendelkezik a hadsereget kiszolgáló személyzetről: ácsokról, kovácsokról, aknászokról, borbélyokról és más mesterekről, illetve a prédikátorokról. Nagyon jól tudta, hogy fizetni kell a katonákat. Mindannyiuknak kiszámítja fizetését is, amelyet most a teljesség igénye nélkül itt bemutatunk: 


Egy fő generális zsoldja 1 hónapra sok költsége miatt: fr. 1000 
Vice-generális 750 
Ezredesek 200
Főszállásosztó, mesterek, prédikátorok és tüzérek kapitánya 25
Lovastizedesek 8 
Gyalogtizedesek 3 
Közlovas, sipos, dobos, trombitás, 4
Pattantyús, fundáló 3
Közgyalog 2 ½

Zrínyi mindent pontosan számolva – az itt fel nem sorolt tételeket is – egy hónapra az egészet 100 855 forintra hozza, s ezt egy évre vetítve 1 210 260 forintra teszi.

 

A katonák egyben tartása és rendszeres fizetése, pedig a legfontosabb feladat: "Mivel hadat pénz nélkül semmiképpen nem viselhetni, szükséges a fizetésrűl szólnunk; ahol az embereknek arra kell néznie: a szegény vitéznek a paraszt embert kell rontani, ha nincs mit enni s mivel ruházkodni." 

 

Az is jól ismert, hogy Zrínyi nem csupán számos katonát tartott a saját zsoldján, hanem hadi szerek, ágyúk és más fegyverek elkészítését, gyártását is maga finanszírozta. 1661. június 1-én, Csáktornyán keltezett levelében írta Sopron városának, hogy azt a tíz ágyút, amelyet Bécsben öntetett segítsenek hazaszállítani, avagy rendeletetési helyére hozni: "Az úntalan való töröknek fenyegetése kénszerétt engemetis az közönséges hazánk oltalmazásának gondviselésére…" 

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat