"Azt kérditek most, kinek pajzsa alatt vagytok biztonságban, és ki biztosítja számotokra a biztonságot?"

- Propugnaculum Christianitatis.

1662. március 26-án a "hadvezér és költÅ‘" Zrínyi Miklós két latin nyelvű levelet is írt a stájer rendekhez, illetve a Grázi Haditanácshoz, melyben a védelemhez szükségességét és a hozzávaló támogatást indokolja - a levelek szinte semmi hozzáfűzést nem kívánnak - kitetszik belÅ‘lük Zrínyi hitvallása:

"A Stájer Rendekhez
Kegyelmes, Nemes, FÅ‘tisztelendÅ‘, Tekintetes, Méltóságos, Igen Tisztelt, Nemzetes, Jeles, Bölcs és KörültekintÅ‘ Uraim, Barátaim és Tisztelt, Becsült Szomszédaim!

A harmincötödik év múlik már el azóta, hogy ezen a muraközi félszigeten atyánknak, aki jó szolgálatot tett a kereszténységnek és a legfelségesebb osztrák háznak, mint legkegyelmesebb urainknak, egészen ifjúként, szinte gyermekként léptem helyébe. Állíthatom, hogy semmi sem szállt rám inkább örökségként, mint a munka, zaklatás, folytonos Å‘rködés és virrasztás, verejték és vér, sÅ‘t ama híres ellenség, amelyet magatok is láttok és tapasztaltok. Hogy mit cselekedtem itt minden évben, és milyen szerencse járt velem e nagy ellenség visszaverésében, hosszú lenne elbeszélni, és nem is szándékozom, hogy történelmet írjak róla, de azt nyíltan kimondom, hogy gyertyaként mások szolgálatában égtem el. Ha pedig azt kérdezi valaki: hasznosak voltak-e fáradozásaim és vállalkozásaim, Nagyságos és Kegyelmes Uraim, és valamennyi Karok és Rendek, ti magatok átláthatjátok, csak hasonlítsátok össze az elÅ‘zÅ‘ éveket a jelenlegiekkel, és ítéljétek meg, vajon voltak-e számotokra biztosabbak és nyugodtabbak, mikor népetekbÅ‘l sokan oly gyakran látták és szenvedték a garázdálkodó és pusztító törököket, vagy utóbbiak, melyek során a törökökrÅ‘l nem is tudtok semmit, hacsak nem hallotok, mik mennek végbe általam és enyéim által. Azt gondoljátok, hogy azok az Å‘rhelyek, amelyek a Mura mellett építettetek, teljes biztonságot adnak a luthenbergi hegyeknek, sÅ‘t sem ezekre, sem a legkisebb erÅ‘feszítésre nincs szükség. Azt kérditek most, kinek a pajzsa alatt vagytok biztonságban, és ki biztosítja számotokra a biztonságot? Az én fáradozásom és verejtékem, Kegyelmes és Nagyságos Uraim és valamennyi Karok és Rendek, s az én vérem fordítja el tÅ‘letek a török fegyvereket, mert mikor ti a barbár szablyák felÅ‘l nyugodtan alusztok és békével éltek, én itt a magam vérét és enyéimét ontom, és titeket védelek, értetek harcolok s már szinte belepusztulok. Tudom, van aki azt mondja majd nekem, hogy ezeket nem értetek tűröm és cselekszem, hanem saját szükségbÅ‘l kényszerítve. És megvallom valóban, hogy az Isten nemcsak a szükségnek ezt a nehéz feladatát rótta rám, hanem adott hozzá szívet és lelkesedést, amit Å‘seimtÅ‘l kaptam örökségül, hogy a haza szabadságáért, az oltárokért, és házitűzhelyekért, önnön magamért és legkegyelmesebb uraink és királyaink iránt családom részérÅ‘l szokásos és velünk született hűségért megtegyem mindazt, ami erÅ‘mtÅ‘l telik. De egy egész világot téved bizony az, aki nem ismeri fel az idÅ‘k megváltozását és az én vágyaim hiábavalóságát. Mert az idÅ‘k megnehezedtek, és nagyon szerencsétlen csillagzat alá kerültünk, s én fölismerem, hogy ezeket a végzetes nehézségeket az én vállam nem fogja elbírni. Ha tehát engem azért szomszédaim ügye és különösen legkegyelmesebb uraink és királyaink iránti hűség nem indítana, azt hiszi valaki, hogy semmi módon nem tudom megtalálni a magam biztonságát? De bizony megtehettem volna és megtehetném jó és tiszta lelkiismerettel és jó hírrel; vannak erre példák és bizonyítékok mások részérÅ‘l, nálam sokkal nagyobbaktól is, akik talán nem elviselhetetlen adóval megváltják teljes pusztulásukat; tehát nekem is efféle koncot kellene dobnom ennek a sárkánynak, és megmenekedhetnék. De távol legyen tÅ‘lem ez a nemtelen gondolkozás! A bajok legutolsójának fogom nevezni, amíg csak van remény, hogy lesz, aki kimentsen a bajokból. És ti, szomszédaim, Nemes és Kegyelmes Uraim, valamint Karok és Rendek, azok közül valók vagytok, akikbe vethetem és akikbe vetnem is kell reményemet (...). Ha azt hiszitek, hogy a törökök csak rám haragszanak s engem fenyegetnek, aki pusztítottam és zaklattam Å‘ket, amennyire csak tudtam, azt mondom, hogy nagyon tévedtek (...). ...ha azt fogom látni, hogy ti és azok, akiknek érdekükben áll, nem hagytok magamra, bizony ezt a harmincöt évet megtetézve egy nappal, amelyrÅ‘l az utókor is meg fogja vallani, hogy nem fajzottam el Å‘seimtÅ‘l, ti pedig megtudjátok, hogy egészen a tietek voltam. Ám, ha ti elhagytok, dolgaimat korlátozni fogom, és kivonom magam a nagy veszedelembÅ‘l, kénytelen leszek biztonságomra gondolni. 

Kelt Csáktornya várában, 1662. március 26. napján. Kegyelmeteknek szolgája, barátja és szolgálatra kész szomszédja."

lásd. Zrínyi Miklós válogatott levelei. Bp. 1997. 123-126.