Jő a patyolatos fejű ember...

1663. április 12-én a török hadsereg, Köprülü Ahmed pasa nagyvezér vezetésével megindult Drinápoly mellÅ‘l a magyarországi hadjáratra…

1663. április 12-én a Drinápoly melletti a török hadak szokásos európai gyülekezÅ‘ helyérÅ‘l, a Gödrös-rétrÅ‘l megindult Köprülü Ahmed nagyvezér – Köprülü Mehemed fia – által vezetett hadsereg I. Lipót birodalma ellen. Az ifjú uralkodó követének békeajánlata megkésve érkezett, s a nagyvezér azt rögtÅ‘n elutasította (nem bizonyos, hogy egyáltalán elfogadta volna). A megindult veszedelem súlyát mindenki felismerte, s látván a közelmúlt erdélyi példáját sokan a végromlás elérkeztére számítottak. Ismeretes ez idÅ‘bÅ‘l Zrínyi Miklósnak két olyan levele is melyben (magyarul Csákynak és latinul egy ismeretlennek) kifejti, hogy a Fátum elhozta immár, "Azt amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna elÅ‘idézték a háborút (…)."

Ha felidézzük mindazt a panaszt, amelyet a "se háború, se béke" keserves tapasztalásából láttunk – az elÅ‘zÅ‘kben alapos képet adtunk errÅ‘l –, akkor felfedezhetjük, hogy egy jó bÅ‘ évszázaddal korábban a szigetvári Zrínyi Miklós korát ugyancsak ez az áfium (fátum) rágta és emésztette. S miként a dédapa sem tudott belenyugodni az áldatlan helyzetbe, úgy a dédunoka sem békült meg a török "emésztÅ‘ tűzével." Az Áfiumban olvassuk ezt is: "Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio! Ezenkivül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy azért, magyarok, evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium. Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyeztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun másutt nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est."

Zrínyi Miklós csapatainak beütéseivel, a határ menti erÅ‘dítmények erÅ‘sítésével, s fÅ‘ként Zrínyi-újvár felépítésével valósággal provokálja a törököket. Ali kanizsai pasa még 1663 elején figyelmeztette Zrínyit, hagyjon fel a csatározásokkal, mert hamarosan az egész Török Birodalom haragját vonja a fejére és az egész országra. (Idézzük csak fel egy századdal korábban Khádim Ali budai pasa, miként hibáztatta a szigetvári végváriakat és miként fenyegette Å‘ket a szultán haragjával!) A horvát bán pedig így fejti ki tömören álláspontját: "avagy most, avagy sohasem"

Csáky Istvánhoz., Ismeretlennek. In: Zrínyi Miklós válogatott levelei. 139-140.
Zrínyi Miklós Hadtudományi munkái. 318.
Csáky Istvánhoz. In: ZMvl. 133.

A költÅ‘ és hadvezér Zrínyi Miklós irodalmi és politikai munkásságára tekintve szinte kézenfekvÅ‘nek tűnik – fÅ‘ként az irodalomtörténészek vallják ezt a nézetet – az a következtetés, hogy tudatosan készült a szigetvári hÅ‘s dédapa példájának megismétlésére. S miként annak idején a szigetvári kapitány is kihívta a szultán haragját, úgy most a magyarországi események sem maradhattak megtorlatlanul a Porta szemében. A válasz tehát nem sokáig késett.

Vitnyédi István írt egy levelet Zrínyinek, melyben csodás, apokaliptikus jelenést és látomást mesél el, felidézve Dániel próféta vagy János apostol jelenéseit, egyértelmű utalással a császárra és a nagyvezérre. Amikor a levelet írta és keltezte, 1663. június 30-án, a török nagyvezér – a patyolatos fejű ember – seregével már magyar földön volt:

"Az elmúlt hétfÅ‘n az égen egy jel láttatott estve felé 8 és 9 közben; az ég mintha tűzben volt volna, azonban egy kis felhÅ‘ alól egy kétfejű sas jött ki, annak utána egy patyolatos fejű ember, ki az sasra rámenvén, aztat igen elvagdalta és utoljára kétfelé vágta, annak utána egy oroszlány jövén ki, kinek jobbik lábában fegyver lévén, az másikával azon patyolatos embert megragadván, lába alá tapadta; és ezek után nagy seregek látattanak, kik egymással harcolván mindkét részrül láttattak elesni, úgy hogy az ég miatta mind veresnek látszott, aztán úgy tűntenek el. Micsoda magyarázatja lészen ennek; megtanít az üdÅ‘ bennünket." A kérdésre nem sokat kellett várni.

1663. április 12-én a Drinápoly melletti a török hadak szokásos európai gyülekezÅ‘ helyérÅ‘l, a Gödrös-rétrÅ‘l megindult Köprülü Ahmed nagyvezér – Köprülü Mehemed fia – által vezetett hadsereg I. Lipót birodalma ellen. Az ifjú uralkodó követének békeajánlata megkésve érkezett, s a nagyvezér azt rögtÅ‘n elutasította (nem bizonyos, hogy egyáltalán elfogadta volna). A megindult veszedelem súlyát mindenki felismerte, s látván a közelmúlt erdélyi példáját sokan a végromlás elérkeztére számítottak. Ismeretes ez idÅ‘bÅ‘l Zrínyi Miklósnak két olyan levele is melyben (magyarul Csákynak és latinul egy ismeretlennek) kifejti, hogy a Fátum elhozta immár, "Azt amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna elÅ‘idézték a háborút (…)."

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat