1663 - Jő a patyolatos fejű ember...

Jő a patyolatos fejű ember...


1663. április 12-én a török hadsereg, Köprülü Ahmed pasa nagyvezér vezetésével megindult Drinápoly mellől a magyarországi hadjáratra…

 

1663. április 12-én a Drinápoly melletti a török hadak szokásos európai gyülekező helyéről, a Gödrös-rétről megindult Köprülü Ahmed nagyvezér – Köprülü Mehemed fia – által vezetett hadsereg I. Lipót birodalma ellen. Az ifjú uralkodó követének békeajánlata megkésve érkezett, s a nagyvezér azt rögtőn elutasította (nem bizonyos, hogy egyáltalán elfogadta volna). A megindult veszedelem súlyát mindenki felismerte, s látván a közelmúlt erdélyi példáját sokan a végromlás elérkeztére számítottak. Ismeretes ez időből Zrínyi Miklósnak két olyan levele is melyben (magyarul Csákynak és latinul egy ismeretlennek) kifejti, hogy a Fátum elhozta immár, "Azt amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna előidézték a háborút (…)."

 

Ha felidézzük mindazt a panaszt, amelyet a "se háború, se béke" keserves tapasztalásából láttunk – az előzőkben alapos képet adtunk erről –, akkor felfedezhetjük, hogy egy jó bő évszázaddal korábban a szigetvári Zrínyi Miklós korát ugyancsak ez az áfium (fátum) rágta és emésztette. S miként a dédapa sem tudott belenyugodni az áldatlan helyzetbe, úgy a dédunoka sem békült meg a török "emésztő tűzével." Az Áfiumban olvassuk ezt is: "Fegyver, fegyver, fegyver kévántatik, és jó vitézi resolutio! Ezenkivül én semmit sem tudok, sem mondok. Avagy azért, magyarok, evvel oltalmazzuk meg magunkat, avagy vitézül haljunk meg mindnyájan, mert non datur aliud medium. Elfussunk? Nincs hová, sohun másutt Magyarországot nem találjuk, senki a maga országábul barátságunkért ki nem megyen, hogy minket helyeztessen belé: az mi nemes szabadságunk az ég alatt sohun másutt nincs, hanem Pannoniában. Hic vobis vel vincendum vel moriendum est."

 

Zrínyi Miklós csapatainak beütéseivel, a határ menti erődítmények erősítésével, s főként Zrínyi-újvár felépítésével valósággal provokálja a törököket. Ali kanizsai pasa még 1663 elején figyelmeztette Zrínyit, hagyjon fel a csatározásokkal, mert hamarosan az egész Török Birodalom haragját vonja a fejére és az egész országra. (Idézzük csak fel egy századdal korábban Khádim Ali budai pasa, miként hibáztatta a szigetvári végváriakat és miként fenyegette őket a szultán haragjával!) A horvát bán pedig így fejti ki tömören álláspontját: "avagy most, avagy sohasem"

 


 

Csáky Istvánhoz., Ismeretlennek. In: Zrínyi Miklós válogatott levelei. 139-140.
Zrínyi Miklós Hadtudományi munkái. 318.
Csáky Istvánhoz. In: ZMvl. 133.

 

A költő és hadvezér Zrínyi Miklós irodalmi és politikai munkásságára tekintve szinte kézenfekvőnek tűnik – főként az irodalomtörténészek vallják ezt a nézetet – az a következtetés, hogy tudatosan készült a szigetvári hős dédapa példájának megismétlésére. S miként annak idején a szigetvári kapitány is kihívta a szultán haragját, úgy most a magyarországi események sem maradhattak megtorlatlanul a Porta szemében. A válasz tehát nem sokáig késett.

 

Vitnyédi István írt egy levelet Zrínyinek, melyben csodás, apokaliptikus jelenést és látomást mesél el, felidézve Dániel próféta vagy János apostol jelenéseit, egyértelmű utalással a császárra és a nagyvezérre. Amikor a levelet írta és keltezte, 1663. június 30-án, a török nagyvezér – a patyolatos fejű ember – seregével már magyar földön volt:

"Az elmúlt hétfőn az égen egy jel láttatott estve felé 8 és 9 közben; az ég mintha tűzben volt volna, azonban egy kis felhő alól egy kétfejű sas jött ki, annak utána egy patyolatos fejű ember, ki az sasra rámenvén, aztat igen elvagdalta és utoljára kétfelé vágta, annak utána egy oroszlány jövén ki, kinek jobbik lábában fegyver lévén, az másikával azon patyolatos embert megragadván, lába alá tapadta; és ezek után nagy seregek látattanak, kik egymással harcolván mindkét részrül láttattak elesni, úgy hogy az ég miatta mind veresnek látszott, aztán úgy tűntenek el. Micsoda magyarázatja lészen ennek; megtanít az üdő bennünket." A kérdésre nem sokat kellett várni.

 

1663. április 12-én a Drinápoly melletti a török hadak szokásos európai gyülekező helyéről, a Gödrös-rétről megindult Köprülü Ahmed nagyvezér – Köprülü Mehemed fia – által vezetett hadsereg I. Lipót birodalma ellen. Az ifjú uralkodó követének békeajánlata megkésve érkezett, s a nagyvezér azt rögtőn elutasította (nem bizonyos, hogy egyáltalán elfogadta volna). A megindult veszedelem súlyát mindenki felismerte, s látván a közelmúlt erdélyi példáját sokan a végromlás elérkeztére számítottak. Ismeretes ez időből Zrínyi Miklósnak két olyan levele is melyben (magyarul Csákynak és latinul egy ismeretlennek) kifejti, hogy a Fátum elhozta immár, "Azt amit óhajtottak a magyarok, ingerelvén a veszett kutyát, végre ebben az évben, még ha nem is akarták volna előidézték a háborút (…)."

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat