Léva és Nógrád a töröké…

1663. november 2-án a törökök – Érsekújvár sikeres ostroma után – a környezÅ‘ kisebb várakat is mind megszerezték, Nyitrától Nógrádig…

Miután Érsekújvár kulcsfontosságú várát a török nagyvezér, Köprüllü Ahmed pasa az 1663. évi hadjárata folyamán megszerezte a fÅ‘serege már nem kezdett nagyobb hadi vállalkozásban – lévén, hogy az idÅ‘járás viszontagságai miatt már a hadjárat kezdete is késedelmet szenvedett – a seregtÅ‘l elválló kisebb – de így is meglehetÅ‘sen jelentÅ‘s erÅ‘k – az érsekújvári táborból kirajzottak.

A Montecuccoli vezetése alatt álló keresztény fÅ‘sereg, úgy 15-ezer fÅ‘, Pozsony térségébe húzódott vissza, hogy a császárváros, Bécs védelmét biztosítsa. A tatárok terrortámadását azonban nem tudták kivédeni:

"Eközben a tatárok és oláhok, akiket a nagyvezér küldött, Galgóchoz érkezvén lemészároltak néhány csapatnyi horvát és német katonát, akiket a Vág hídjának Å‘rzésére helyeztek oda, s elfoglalván a hidat átmentek a folyón, és a Nagyszombat irányába fekvÅ‘ falvakat mind porrá égetik. Ezzel be nem érve átkelnek a Fehér-hegyen s már Morvaország földjére is behatolva, széltében-hosszában mindent elpusztítottak (…). Ki az a mégoly ékes szavú szónok, aki az öldökléssel együtt járó megbecstelenítést, szerencsétlen kisgyermekek lemészárlását, a férjüktÅ‘l megfosztott asszonyok jajveszékelését, a gyújtogatást, harácsolást és a garázda zsarnoknak más efféle rémtetteit le tudná írni, vagy akárcsak éreztetni tudna belÅ‘le valamit?"

Ezt az iszonyú pusztítást más visszaemlékezésbÅ‘l szintén sejthetjük. Bethlen Miklós erdélyi nemes úr nem sokkal késÅ‘bb erre utazván szomorúan konstatálja:

"Trencsén és Poson között a föld a két fegyver miatt elpusztult, sok tolvaj, éhínség volt. Trencsénben rakással hevert a ganéjdombokon a gyermek, az éhség miatt, ki halva, ki betegen; szomorú spectaculum volt."

A törökök pedig megszerezték Nyitrát és Lévát, majd Szécsényt, Drégelypalánkot, Bujákot, Komjátot és Nógrádot. Ez utóbbi vár kapitánya Nadányi Miklós ugyan arra gondolt, hogy védelmezni fogja a rábízott várat, de olyan siralmas volt az Å‘rség ellátottsága és felszereltsége, hogy annál már csak a nógrádi védművek voltak rosszabb állapotban, így a törökök megjelenése után hamar a megadás mellett döntött. A nagyvezér Kaplan Musztafa pasát küldte ki Nógrád ellen. Vannak olyan adatok is, mely szerint a török 27 napig állt volna a kicsiny nógrádi vár alatt ostromolván azt, s ez idÅ‘ alatt közel ezer embert veszített volna, de ezt az adatot nem erÅ‘síthetjük meg.

E hadjárathoz kapcsolódó érdekes momentumként még megemlíthetjük, hogy a nagyvezér október közepén a táborába rendelte a Porta által Erdély élére állított Apaffy Mihály fejedelmet és megparancsolta neki, hogy felhívást intézzen a királyi Magyarország vármegyéihez a behódolásra. Apaffy hódolásra szólította fel a megyék lakosságát s ígérte, hogy a török szultán minden kiváltságukat és régi törvényüket megtartja. Nincs tudomásunk róla, hogy eme szózat érdemben eredményezett e hódolást a magyar városokban és falvakban, az biztos azonban, hogy a nádor, gróf Wesselényi Ferenc erre válaszul szintén körlevelet küldött szét a vármegyékhez, melyben arra intette és figyelmeztette Å‘ket, hogy a török ígéreteit nem lehet elfogadni…etc. Apaffy ezen felhívása tehát süket fülekre talált.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. - kézirat

Nógrád ábrázolása 1664-bÅ‘l.

Esterházy Pál: Mars Hungaricus. In: Zrínyi Könyvtár III. 127.Bethlen. I. 203.