„…nem tudom átlátni okait, mivel bizonyára túl magasak és titokzatosak…"

1664 júliusában Zrínyi Miklós, aki nagy reményekkel indult hadi vállalkozásába az év elején, most reményt vesztetten és bukott politikusként és katonaként van kitéve ellenfeleinek, akik a császári udvarban támadják folyamatosan. Zrínyi ekkor köszöni meg a francia királynak, XIV. Lajosnak a hadjárathoz küldött pénzbeli segítséget és egyszersmind értetlenkedik a francia követnek, hogy amiért Å‘t az uralkodó és a Haditanács urai most semmittevésre kárhoztatják…

Amíg Zrínyi sikeres védekezése (az 1663-as évben) és gyors és dinamikus diverziója (1664. január-februárjában) európai ismertségre emelte nevét, a bécsi Udvar intrikusai nem léphettek fel nyíltan ellen, de a kanizsai, majd a zrínyi-újvári kudarca után gyorsan tétlenségre kárhoztatták. Az eseményekbe eztán már semmiféle módon nem szólhatott bele: nem volt ott a szentgotthárdi diadalnál és maga is csak értesült a vasvári gyalázatról. Azonban a széles körben kiépítetett nemzetközi kapcsolatai révén a "magyar ügy" terítéken volt VelencétÅ‘l Párizsig, Regensburgtól Rómáig.

A spanyol király az aranygyapjas lovagrend jelvényével tűntette ki Zrínyi Miklóst, az 1664-ben, Londonban kiadott angol dicsÅ‘ítÅ‘ beszéd szerzÅ‘je – bár rosszul tudva, a magyarországi segélyhadak protestáns fÅ‘vezérének nevezi a katolikus grófot – egyenesen a történelem nagy törökverÅ‘ hÅ‘sei, Szkander bég és Tarmelán (vagyis Timur Lenk) mellé helyezi; a francia király pedig 10-ezer tallér pénzsegélyt folyósított neki.

A francia kapcsolat kapcsán fontos, hogy megemlékezzünk arról Zrínyi nem volt túl jó véleménnyel a francia politikáról:

"Francuz nemzetrül van mit mondanunk. Ez a nemzet bizonyára hadakozó, dicsÅ‘séges, hatalmas, de az is nyilván vagyon, mikor nem magának keres s nem magának hadakozik, nem igen sok jót várhatni tüle. A mi magyar históriánk két példát mutat felÅ‘lök. Egyik mikor Nápoly alatt Zsigmond király a harcot a francuzok miatt elveszté, az másik a pápai árultatás /ti. Pápa 1600-ban történt átadása a töröknek/. Egyikbül sem csinálhatunk magunknak felÅ‘lök kévánatos emlékezetet. Ahhoz, a francuz ha gyÅ‘zedelmes eltürhetetlen, ha nyomorodott, semmirekellÅ‘."

Bár kétségtelen, hogy látott benne fantáziát, különösen 1664-ben, amikor a Rajnai Szövetségen keresztül felélénkültek a kapcsolatok. Ezt írja egy 1664. július 19-én, Bécsben keltezett olasz nyelvű levelében XIV. Lajos királynak, miután adományát vette:

"Már jó ideje annak, hogy eme levél révén Felséged lábai elé kellett volna borulnom, hogy köszönetet mondjak a királyi bÅ‘kezűségrÅ‘l tanúskodó adományaiért, amelyet Béziers fÅ‘tisztelendÅ‘ püspöke juttatott el hozzám. (…) Tudja meg azonban Felséged, oly igen zavarba hozott, hogy engem, az arra érdemtelent ily nagy király halmoz el kegyeivel, hogy nem találván méltó szavakat lekötelezettségem kifejezésére, még most is megmaradnék a tisztes hallgatás mellett, ha nem kívánnám olyannyira Felséged tudtára adni, hogy a királyi jótétemény emléke mellett meg akarom Å‘rizni lelkemben a dicsÅ‘ neve iránti örökös tiszteletet, s azonfelül nem vágynék oly erÅ‘sen tettekkel bizonyítani Felségednek Å‘szinte és alázatos érzéseimet, hogy méltasson engem arra, hogy királyi parancsai szerint szolgálatára állhassak."

Zrínyi Miklós még több levelében panaszkodik, hogy I. Lipót és Porcia herceg Bécsben várakozásra és semmittevésre kárhoztatják: "…Én minden hajlandóságom ellenére még mindig az udvarba idÅ‘zöm, bár nem tudom átlátni okait, mivel bizonyára túl magasak és titokzatosak…" Ez a nagyszerű ember nem tudhatta, hogy a Sors, íme most rajta is beteljesül, és ahogyan jósolta, félbe hagyatja életművét.

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. ZrínyitÅ‘l Rákócziig. – kézirat

Eredetiben így:

"The Conduct and Character of Count Nicholas Serin, Protestant Generalissimo of the Auxiliaries in Hungary, The most Prudent and resolved Champion of Christendom. With his Parallels Scanderbeg & Tamberlain. Interwoven with the principal Passages of the Christians and Turks Discipline and Success, since the Infidels first Invasion of Europe, in the year 1313."

Vö. PÉTER Katalin: Zrínyi Miklós angol rajongói. In: ZK II. 27-63.
Áfium. In: ZMHM. 316.
XIV. Lajosnak. In: ZMvl. 163.
Pierre de Bonsynak. Uo. 165.