1668 - Radics András "kódolt" levele

1668. február 23-án kelt levelében Radics András (később Munkács és majdan Kassa hősies védelmezője) kódolt jelentést küldött az erdélyi főúrnak, Kővári Főkapitánynak, Teleki Mihálynak a bécsi Udvarban zajló külpolitikai egyezkedésekről:



Radics András – aki már Zrínyi megbízásából is járt Regensburgba, a német birodalmi gyűlésen –, egy 1668. február 23-án, Árva várában kelt, Teleki Mihályhoz írott levelében beszámol a nyugati nagypolitika konstellációjáról, nyelvében – a kor diplomáciajelentéseinek megfelelően, nem szokatlan módon – gyakorta kódolt üzenetek vannak:

 

"Bécsi hírek, legfőképpen az mostani prophetia mit jövendöljön Bécsrül és Erdélyrül, bátyám uramnak injungáltam, Kegyelmed vigye meg; abbul sok bolondságot tanulhat Kegyelmed ki. Most is a propheta arestomban vagyon Bécsben. A franczia békesség igen tractáltatik, de nem tud az udvar eligazodni s félvén, ha az spanior ház megbékélik is, szomszédságban helyezteti hadait, úgy mint Lengyelországban; az ő szomszédságátúl igen fél az ausztriai ház. Igaz, hogy a lengyel követet küldött az franczia királyhoz, kért tülle négy milium pénzt; ilyen felelete volt: Az ellenséget nem csak pénzzel szokták megverni, hanem pénzzel és néppel; azért ím adok két miliomot és huszonöt ezer népet. Visszajött a követjek; most concludálnak az ország gyűlésiben: acceptálják-e? nem-e? A hadat Bécsben és más ő felsége haereditaria provinciáiban fogadják, de jobbára gyermekek, akiket magam is láttam, noha Moguntinus Elector (a ki franczia párti), ízent ő felségének, had fogadásnak békit hagyjon, jobb másra fordítja azon költséget. Követjének ilyen resolutiója volt: A hadakat nem csak franczia ellen fogadtatom, más ellenségeim is vannak nekem, a kikre kell fordítanom hadaimat. De kik legyenek, nem mondotta, de mindazonáltal ha assecurálja ő felségét Moguntinus, hogy megleszen az békesséh, leteszi azon intentióját. De az mint látom, az mind franczia practica. Már az idegen nemzet ruhánkat is csuff gyanánt tartja, fársángol benne, az mint hogy utolsó fársángban Lopkovitz herczeg magyar ruhát csináltatván magának, zöld bársony dolmánt és szűrös mentét, s úgy bolondoskodott." 


Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat.