1679 - Újfalusi csata

Egy „klasszikus” lesre csalás a Hegyalján…

Újfalusi csata

 

1679. november 3-án gróf Thököly Imre kuruc csapatai a sárospataki német őrséget – amelyet a hegyaljai szüret biztosítására rendeltek ki – megrohanták és levágták a Szikszóhoz közeli Újfalúnál…

 

Thököly az előző évben elszenvedett súlyos (barsszentkereszti) veresége után már 1679 tavaszán is újra a bányavárosok vidékén portyázott (április végén 3-ezer kuruc lepte meg Selmecbányát, és hatalmas zsákmányt ejtettek, a jezsuitákat pedig kegyetlenül kiűzték). Megsarcolták a többi felvidéki várost Késmárkot, Bártfát – s a kirendelt Barkóczy-had nem sokat tehetett ellene.

 

Noha ekkor Thököly Imre pozíciója a bujdosók között nem volt egyértelmű – ha az erdélyi Teleki Mihály grófot el is ütötték a vezérségtől – az még nem volt bizonyos, hogy az idősebb Wesselényi Pálnak nincs-e több híve a kurucok között. Az ifjú és ambiciózus Thököly talán ezért is hajszolta magát és vitézeit portyáról portyára, hogy e sikerekkel hírnevét növelje, a vitézek kedvét tüzelje. Szeptemberben már Gyöngyös környékén járt, hogy onnan át észak felé törjön újra a bányavárosok irányába. Ezt azonban az ellenfél akkor megorrolta. Októberben Putnok alatt volt és a borsodi végvidéken, majd onnan Jászberénynél szállt táborba. Itt hozták a hírét, hogy a sárospataki őrség dandárja De la Borde kapitányuk vezetésével a hegyaljai szüret biztosítására lett utasítva. Thököly 2-ezer lovassal nyargalt Újfalu felé (Szikszó közelében), villámgyorsan kelve át a megáradt Sajón. Amikor aztán a közelbe ért, Thököly megtudta, hogy a császáriak többen vannak, mint amire ő számított – néhány hadnagyát vitézeivel kiküldte martaléknak, hogy hozzák lesre a németeket. Aszaló és (Alsó)Dobsza környékén csaptak össze, rövid, de heves tűzharccal és húzták magukra a császáriak csapatait és menekülést színlelve igyekeztek Thököly dandárja felé, Szikszó irányába. A német had teljesen elvesztve – addigi rendjét – loholva űzte a menekülő kuruc martalékot, akik egyenesen Thököly karjaiba vitték őket. A nagyobb csapat előtört az újfalúi szőlők rejtekéből és a császáriak kerültek szorult helyzetbe, számosan a Hernádba vesztek menekülés közben, mások a küzdelemben estek el, vagy fogságba estek, mint számos főtiszt – a kuruc lesvetők alig szenvedtek némely veszteséget.

 

Az újfalusi lesvetés olyan kiábrándítóan és demoralizálóan hatott a császári oldalon, hogy a régi kipróbált katonának számító – ám igaz, már régóta betegeskedő – Walter Leslie lemondott a Kassai (Felső-Magyarországi) Főkapitányság parancsnoki tisztéről.