1683. szeptember 12-én zajlott le a kahlenbergi csata Jan (III.) Sobieski lengyel király és Lotaringiai Károly herceg vezette lengyel–osztrák–német hadak és a Kara Musztafa nagyvezír vezénylete alatt Bécset ostromló török haderÅ‘ között, a Bécs melletti Kahlenberg hegyen. A csata reggel kezdÅ‘dött. Kara Musztafa nagyon bízott csapataiban, ezért különösebb elÅ‘készületeket nem tett a védelemre, például nem erÅ‘sítette meg a török tábort.

FÅ‘képpen a Nussdorf és Schafberg falvak közötti szakaszt biztosította. Weinhaustól északra a Türkenschanz-nak nevezett gyengén összetákolt erÅ‘dítést emeltetett. A németek és az osztrákok a balszárnyon harcoltak a Kahlenberg és a Leopoldsberg magaslatok között, közvetlenül a Duna mellett. A lengyelek továbbra is távolabb vonultak, a bécsi erdÅ‘bÅ‘l egy néhány kilométeres dombos, bozótos, szÅ‘lÅ‘skertekkel, mély bevágásokkal tarkított, ritkán beépített területre értek. Ezen a részen azonban a törökök nem akarták erÅ‘síteni a védelmet, mert nem tartottak támadástól. A bécsi erdÅ‘ szélérÅ‘l Sobieski serege csak késÅ‘ délután jött ki. A lengyelek szeme elÅ‘tt a Wien folyócska széles völgye terült el, mely enyhén lejtett Bécs felé, a távolban az ágyúk torkolattüzének felvillanása látszott. Közelebb látható volt a hatalmas török tábor és a török ütegek. A lengyel huszárok közel 6 km-es vonala az erdÅ‘re támaszkodott, mögöttük az alacsonyan fénylÅ‘ nap csaknem láthatatlanná tette Å‘ket a törökök felÅ‘l. Sobieski elsÅ‘ parancsa az volt, hogy egy csapat huszárt küldött Zygmunt Zbierzchowski vezényletével a terep felderítésére, hogy nincsenek-e árkok, hirtelen mélyedések stb.

A huszárok nagy ívben vágtattak a török állások között nagy riadalmat okozva, de egyúttal nagy veszteségeket is szenvedtek. Kara Musztafa nagyvezír, mivel azt hitte, hogy a fÅ‘erÅ‘k támadnak, saját hatalmas lovasságát küldte ellenük, akik a vakmerÅ‘ lengyeleket az erdÅ‘ széléig üldözték, ahol azután a lengyel ágyúk visszafordulásra kényszerítették Å‘ket. Kihasználva a zavart, amit az okozott a török seregben, hogy a lengyel huszárok eltűntek az erdÅ‘ben, Sobieski buzogányával jelt adott az általános roham megindítására.

Délután 6 óra körül StanisÅ‚aw JabÅ‚onowski és MikoÅ‚aj Sieniawski hetmanok huszárjai, a király közvetlen parancsnoksága alá tartozó egységek és a német lovasság is támadásra lendült. ElÅ‘ször lassan, majd mindjobban felgyorsulva, végül fülsiketítÅ‘ robogással és csatakiáltással a huszárok átszáguldottak a terepen az erdÅ‘tÅ‘l a Wien folyóig mindent levágva, ami útjukba esett. ElÅ‘ször a tatár lovasság, majd a táborok legénysége, a Bécset ostromló janicsár gyalogság, s végül a nagyvezír maga is fejveszett menekülésbe kezdett átúsztatva a Wien folyócskán. Sobieski végül megállította csapatait a folyónál, mivel az ellenség üldözéséhez már túl késÅ‘i óra volt.

A gyÅ‘zelem teljes volt: Bécs megmenekült, a város lakói boldogan köszöntötték felszabadítóikat, és a törökök hatalmas táborát körülvették Sobieski katonái. Éjszaka, a nagyvezírtÅ‘l zsákmányolt sátorban Sobieski két levelet írt. Az egyiket XI. Ince pápának ezekkel a szavakkal: Venimus, vidimus et Deus vicit (Jöttünk, láttunk és Isten gyÅ‘zÅ‘tt), a másikat feleségének MarysieÅ„kának, mely a következÅ‘ szavakkal kezdÅ‘dött: Urunk Istenünk nemzetünknek olyan gyÅ‘zelmet és dicsÅ‘séget adott, amilyenrÅ‘l a korábbi századok nem hallottak.

A pápai levélhez a próféta zöld zászlaját is csatolta, MarysieÅ„ka levele mellé pedig Sobieski 400 szekeret küldött teli fegyverrel, nyergekkel, sátrakkal, szÅ‘nyegekkel, kelmékkel, ruhákkal és más értékes tárgyakkal, melyeket a huszárok zsákmányoltak a törököktÅ‘l. Ezek egy részét a mai napig lehet látni a Wawelben. A lengyeleknek a chocim ütközet óta ez volt a legnagyobb gyÅ‘zelmük a törökök felett.

Rövidesen a litván csapatok is csatlakoztak a szövetségesekhez és egyesült erÅ‘vel nyomultak be Magyarországra, ahol Párkánynál leverték a budai pasa seregét és elfoglalták Esztergomot is. A törökök mintegy 10 000 halottat, 5000 foglyot és 5000 sebesültet veszítettek a csatában, a szövetségesek összes vesztesége pedig 4500 fÅ‘ volt. A török sereg jelentÅ‘s része megmenekült a lemészárlástól, de eldobta fegyvereit, elhagyta összes ágyúját, és utánpótlását.

A bécsi csatavesztés után a török sereg csak visszavonulni volt képes. Kara Musztafát a vesztes csata és a sikertelen hadjárat után a szultán parancsára zöld selyemzsinórral megfojtották, de ezzel nem segítettek a reménytelen helyzeten, mert a pápa megalakította a Szent Ligát, amelybe a Német-római Birodalomtól Oroszországig Európa legtöbb államát bevonta, hogy a török hatalmat teljesen megsemmisítsék. Az oszmán haderÅ‘ ezt a vereséget többé nem tudta kiheverni, többé nem fenyegette a korabeli Európát.

forrás