1683 - Kahlenbergi csata

A kahlenbergi csata. Ütközet Bécs alatt.

 

1683. szeptember 12-én zajlott le Bécs alatt az az ütközet, melyben Sobieski János lengyel király és Lotharingiai Károly herceg vezette keresztény szövetséges hadak hatalmas vereséget mértek a Bécset ostromló török nagyvezér, Kara Musztafa pasa hadára...

 

1683. július 14-én kezdte meg Kara Musztafa nagyvezér Bécs ostromát. A császárvárost nagyon sokan elhagyták ugyan, de még így is elég jelentős számú polgári személy maradt a városban, ők a katonákkal vállvetve küzdöttek, hogy az ostromlók rohamait visszaverjék. A védelmet gróf Rüdiger von Starhemberg tábornok vezette. E közben a császári csapatok és német birodalmi szövetségeseik Lotharingiai Károly herceg parancsnoksága alatt már gyülekeztek, hogy a várost a szorító ostromgyűrűből megszabadítsák; s tudott volt, hogy a szövetségi szerződésnek megfelelően a lengyel király, Sobieski János igen jelentős számú felmentő sereggel közeledik. Szeptember 12-én indult meg az egyesült császári-birodalmi német és lengyel felmentő hadak támadása a Bécs alatti török tábor ellen. Az ostromló sereg ekkor már igen nagy vérveszteséget szenvedett: egyes vélemények szerint Kara Musztafa seregének 1/3 része már a város vívásáért folytatott harcokba odaveszett.

 

A Bécs felmentéséért vívott kahlenbergi csata kétségtelenül a hadtörténelem egyik legvéresebb és legborzasztóbb mészárlása volt: a megfáradt ostromlókat a támadók lendülete mindenütt visszavetette, a küzdelemben legalább 10-ezer török harcos, míg az azt követő fejvesztett menekülésben becslések szerint 8-ezer veszett oda. Az egész visszamenekülést olyan borzalmas képek tarkították, mint a keresztény hadifoglyok tömeges lemészárlása Győrnél, akiket azért irtottak ki, mert hátráltatták a menekülést , szabadon pedig nem akarták engedni őket, vagy mint Kara Musztafa nagyvezér bosszúja, aki a budai pasát Ibrahimot vádolta a kudarcért, ezért megölette.

 

A nagyvezér azonban nemcsak saját főtisztjeit hibáztatta, de az álnok kuruc királyt is – kiben oly annyira bízott – a tragédia okának tartotta. Való igaz Thököly Imre csapataival a nagyvezér parancsa ellenére sem jelent meg a bécsi táborban. Inkább arra törekedett, hogy hadaival a török had felvonulásának árnyékában a Királyi Magyarország megyéit hódoltassa.

 

Az összeomlás napjaiban azonnal felajánlotta szolgálatait a császárnak, aki azonban ezt nem fogadta el; ugyanakkor Thököly folyamatosan titkos diplomáciai kapcsolatot tartott fenn Bécs felmentésének legnevezetesebb hősével, a lengyel uralkodóval. Sobieski János próbálkozott is közbenjárni az érdekében I. Lipótnál, de a Habsburg uralkodó minden ilyen tárgyalás elől teljesen elzárkózott.

 

 

Szerecz Miklós: Vitézség tükrei. Zrínyitől Rákócziig. - kézirat