1683. december 25-én magas rangú török tisztekbÅ‘l álló küldöttség érkezett Sztambulból Nándorfehérvárra, ahol az elmúlt 1683-as nagy Bécs elleni támadás vezetÅ‘je, Kara Musztafa pasa, nagyvezér tartózkodott. Semmi egyebet nem hoztak magukkal mást, mint a szultán "kegyét" és kitüntetését azért a hatalmas vereségért, amelyet Bécs alatt szenvedett el, s amely aztán lavinaként indította el azt a hosszú háborúskodást, amely végül a török uralom végét jelentette Magyarországon.

Ez a "kegy" és "kitüntetés" pedig a selyemzsinór volt. A kivégzés a következÅ‘ként ment végbe: a küldöttség vezetÅ‘je, egy magas rangú janicsár tiszt felolvasta a szultán levelét, amelyben írva volt, hogy Kara Musztafa bűnös a háborúság felidézésében, a Bécs alatti szép török hadsereg és tábor elvesztésében, a magyarországi török vilajetek helyÅ‘rségeinek elvesztésében... A nagyvezér pontosan tudta, hogy mi vár rá. Ezek után elmondta válaszát, amelyben élete és harcai elsorolása mellett végül megjegyezte, hogy nyugodtan tér Allah-hoz a Paradicsomba. Átvette a janicsár tiszttÅ‘l a megfojtására küldött selyemzsinórt, aztán imádkozott. Eztán két hóhér a zsinórt a nyakára helyezte és megfojtották az addig élet-halál ura nagyvezért. A holttestnek fejét vették és egy bársonytarisznyába tették és azt útnak indították a Portára. A halott nagyvezér csonka holttestét megnyúzták, bÅ‘rét gyapottal tömték ki és elrettentésül a város kapuja fölé függesztették.

forrás: Szerecz Miklós: Vitézség tüköri ZrínyitÅ‘l Rákócziig