1685 - Thököly Imre bukása

„Olyan nagy számmal jönnek át hozzánk a fegyveres magyar csapatok, hogy Thököly megtért híveinek már eddig is 12 000-re növekedett serege több gondot ad, mintha ellenségeink volnának.”

 

Thököly Imre „kuruc királyságának” bukása

 

1685. november 29-én adta fel Szádvárt és Regécet a kuruc őrség a császáriaknak…

 

„Felső-Magyarországon is jelentékeny katonai műveletekre került sor. Schulz 1685. szeptember 13-án Eperjest, 29-én pedig a ’Tisza-vidék kulcsát’ Tokajt bírta kapitulációra. Thököly Imre egymás után vesztette el Ónodot, Kisvárdát, Szerencset és Kállót. A ’kuruc fejedelem’ bukása és uralmának összeomlása 1685 októberében következett be, amikor Sejtán Ibrahim parancsára a váradi pasa elfogatta és láncra verve fogságba vetette. Thököly Imre elfogásával nagyobb szolgálatot aligha tehetett volna a pasa Habsburg Lipótnak, mert ezt követően tömegesen hagyták ott a fejedelem zászlaját legjobb katonái és hívei. 1685 novemberének végén 17-ezer kuruc fegyveres állt át a császár oldalára, mert török segítséggel is reménytelenek látták a szövetséges katonai erővel való szemben állást. Esterházy Pál nádor ekkor felvetette az uralkodónak egy állandó magyar hadsereg felállításának gondolatát, s bár a javaslatot Caprara is helyeselte és támogatta, de e nemes gondolat Bécsben elbukott. Pedig a kuruc csapatoknak igen számottevő szerepük lehetett volna Magyarországnak a török uralom alól való felszabadításában. A szövetséges katonai erő csapásai és a törökök felett aratott sorozatos győzelmek 1685 őszén összezúzták a felső-magyarországi fejedelemséget. A kuruc ellenállás elvesztette minden realitását. A leváltott Schulz helyére Caprara került a felső-magyarországi hadsereg élén, akinek a kurucok bukása nyomán egymás után hódolt be Kassa, Sárospatak, Regéc, Szádvár és Ungvár. 1685 novemberében Felső-Magyarországon már csupán Thököly hitvese, Zrínyi Ilona által szívósan védett Munkács dacolt a Habsburg-császár katonai erejével.”

 

Egy német tiszt írta 1685 októberében a kassai táborból: „Olyan nagy számmal jönnek át hozzánk a fegyveres magyar csapatok, hogy Thököly megtért híveinek már eddig is 12 000-re növekedett serege több gondot ad, mintha ellenségeink volnának.”

 

A mondott év novemberében a török ellen fordult volt kurucok létszáma hivatalosan 17.068 főre nőtt.

 

Buonvisi pápai nuncius pedig nem sokkal később – 1686 májusában a Buda alá készülő keresztény hadról jelentve írta: „Olyan dolgokat írnak a német vezérek a megtért magyarok hűségéről és bravúrjairól, hogy nyilván látható mekkora becsületet vívtak ki maguknak.”

 

 lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 76-78.

vö. Nagy László: A török világ végnapjai Magyarországon. Bp. 1986. 370.