Az egri török Å‘rség személyi fegyverzetével „lobogó zászlókkal” vonulhatott el Nagyváradra.

Eger felszabadul a török uralom alól…

1687. december 18-án Rusztem, az utolsó egri pasa az elÅ‘re meghatározott feltételeknek megfelelÅ‘en átadja az egri várat a keresztény szövetséges hadseregnek. Eger 91 esztendÅ‘ oszmán-török uralma véget ért…

„Magyarország északi részén már csak Eger dacolt a szövetséges hadakkal. Mivel a vár nem esett a déli fÅ‘hadműveletek irányába, ezért a császári Udvari Haditanács inkább harc nélkül, blokád által való megszerzése mellett döntött. A török helyÅ‘rségnek minden kapcsolata megszakadt a hadvezetéssel, hiszen Hatvan, Heves, a Jászság, Szolnok és Balaszentmiklós (akkor Törökszentmiklós) is felszabadult.

Az egri vár XVI. századi kiépítettségén a hódoltság 91 esztendeje alatt a törökök semmit sem változtattak. A város fölé magasodó hegyen emelt vár két részbÅ‘l állt: belsÅ‘ és külsÅ‘ várból. E két részt egymástól széles és mély árok választotta el, s csak egy cölöphíd kötötte össze. A belsÅ‘ várnak a külsÅ‘ felé tekintÅ‘ keleti oldalát, két szögletén egy-egy új olasz rendszerű földbástya védte. A többi három oldalán meredek sziklafalon álltak a bástyákkal biztosított vastag falak. A külsÅ‘ várnak két új olasz rendszerű bástyája volt. Eger vára egyetlen török építése a belsÅ‘ vár fÅ‘kapuja mellett emelt kapuvédÅ‘bástya, az ún. barbakán volt. A jól kiépített erÅ‘sség eredményesen csakis a keleti rész fölé magasodó Almagyarról volt támadható.

1687 nyarán Miksa Emánuel bajor választófejedelem d’Oria altábornagyot küldte Eger megszerzésére, amit nagy fontosságúnak tartottak. Mivel azonban d’Oria nem rendelkezett a jó kiépítettségű és nagy terjedelmű vár ostromához szükséges tüzérséggel, logikusan a szigorú blokád, a kiéheztetés lassú, de biztos fegyverével kívánta feladatát teljesíteni.

1687. július második felében kb. 10-ezer fÅ‘nyi német, osztrák és magyar lovasság és gyalogság vont szoros, jól zárt gyűrűt Eger köré. A magyar csapatok vezére gróf Koháry István 2-ezer huszárral, valamint Vécsey Sándor ajáncskÅ‘i kapitány és a putnoki, s a diósgyÅ‘ri kapitányok hadinépük élén sorakoztak fel a blokád vonalában.

Eger blokádja

Az események hírére az EgertÅ‘l északra álló szarvaskÅ‘i vár török Å‘rsége bemenekült a pasa védÅ‘szárnyai alá.

Az EgertÅ‘l nyugatra fekvÅ‘ Sirok várát d’Herbeville tábornagy, cserép várát pedig Corbelli altábornagy indult katonái élén elfoglalni. Corbelli körülzárta Cserép várát, s amikor a helyÅ‘rség felismerte, hogy helyzete reménytelenné vált, kapitulált az altábornagy elÅ‘tt. Sirok sziklába épült várát Herbeville tábornagy két napi kemény lövetés után hódoltatta be.

Az egri törököket teljes elszigeteltségükben az éhínség és a kemény hideg gyötörte. 1687. november 28-án Rusztem pasa egy janicsáraga kíséretében kiment a várból, felkereste d’Oriát, s méltányos megadási feltételeket kért a várba és a városba szorult török Å‘rség számára. A kapituláció megbeszélésére viszont gróf Nyáry és egy gyalogostiszt ment be a várba. A tárgyalások alatt érkezett meg d’Oriához Caraffa szigorú parancsa, mely szerint az egri oszmánokkal semmi körülmények között ne kössön egyezséget. A bécsi Hofburgból küldött futár útján viszont a körülzártak minden kívánságát teljesíteni rendelték. Ennek az intézkedésnek az volt a nyilvánvaló célja, hogy mentesítse a zárógyűrű katonaságát a téli nehéz szolgálat alól, a következÅ‘ évi harcokra tekintettel. Végül Caraffa is Eger alá érkezett, hogy tisztázza és nyélbe üsse az egri vár kapitulációjának ügyét. A tárgyalások, alkudozások eredményre vezettek. A Caraffa által is láttamozott megállapodás szerint Rusztem egri pasa teljes hadi felszerelésével együtt átadja a várat, viszont a török harcosok fegyverzetükkel, ’lobogó zászlókkal’ császári katonai kíséret mellett Nagyváradra vonulnak. Az ingóságok, az öregek, asszonyok és gyerekek szállítására 300 kocsit kellett részükre biztosítani. Azok a volt török alattvalók, akik viszont Egerben kívántak maradni, minden további nélkül megtehették. Az egri törökök megadására vonatkozó kapitulációs okmányt a janicsáraga és Samboch százados vitte Pozsonyba, ahol az uralkodó jóváhagyta azt.

1687. december 18-án, 91 évi idegen megszállás után vonult ki Rusztem, az utolsó pasa 3500 török társaságában az egri várból; 300 mozlim azonban Egerben maradt, akiket ezután megkereszteltek, szép magyar neveket vettek fel, s mint egri lakosok rövidesen elmagyarosodtak.”

Lásd. Sugár István: Lehanyatlik a török félhold. Bp. 1983. 195-199.